| Imádjuk a kutyusaink! |
Béres Alexandra azok közé a gazdik közé tartozik, akik amikor hazatelefonálnak, beszélnek a kutyájukkal is. Láthatóan rajong négylábú kedvenceiért.
– Gyerekkoromban is volt állatom: nyuszi, teknőc. Egyszer nagyon megijesztett egy kutya, azóta féltem tőlük. Krisztiánnal, a férjemmel azért is vettük első kutyusunkat, barátkozzam velük.
Sábát Amerikából hoztuk. Vicces történet volt, mert a tenyésztő mondta, hogy a Narancsligetben keressük. Mi kerestük, hogy hol a Narancsliget utca, míg kiderült, hogy tényleg egy narancsliget kellős közepén van a tenyészet. Ma már két kutyánk van, mindkettő boxer. Arnold – van a fényképen – Sába kutya fia, és neki vettünk tavaly nyáron egy menyasszonyt.
Még van olyan pillanat, hogy most is megijedek az idegen kutyáktól, de már nem merevedek le a félelemtől. A szomszédok kutyája ezt ki is használja, mert ahogy meglát, rögtön megugat, és közben szinte látszik, hogy nevet rajtam.
Amikor otthon vagyunk, bent vannak velünk a kutyusok, de egyedül nem randalírozhatnak a házban.
Bár anno imádtam Sábával aludni, Arnoldék nem jöhetnek be az ágyba. Velük szigorúbbak vagyunk, de így sem szófogadóak. Amikor sétálni megyünk, cikkcakkban közlekedünk, futni pedig végképp nem lehet velük.
|
| Ajánljuk még | |
