| Alba meggyógyult a néhézfémmérgezésből |
 Végre elérkezett a nagy nap, hazavihettük várva várt 3 hónapos fehérbóbitás kakadunkat! Minden rendben volt, felhőtlen örömünkben mindent megengedtünk új szerzeményünknek, és persze kényeztetésben sem volt hiány.
Ahogy teltek-múltak a hónapok, kedvencünk több időt töltött a szobában, mint a kalitkájában. Amikor csak lehetett, kiengedtük, persze a bútorok, ajtók, ablakok, egyéb tárgyak mind-mind szilárdságpróbán mentek keresztül. (Naná, hogy egytől egyig megbuktak, és madarunk került ki győztesen.) Nem bántunk semmit, a fő kedvencünk boldogsága, jó kedve volt. Az idő múlásával Alba – így neveztük el kakadunkat – megunta a bútorok tesztelését, és új szórakozást keresett. Pompás mulatságnak bizonyult a kiteregetett ruhák lehajigálása a szárítóról. Bosszankodás helyett jókat nevettünk a szenvedő zoknik és egyéb ruhadarabok láttán. Hamarosan továbbléptünk a szórakozásban: már nemcsak ledobta, hanem csipkedte, rongálta is a ruhákat, így vizsgálta a különböző textilek szakítószilárdságát. A cipzárak szétszedése hosszabb ideig lekötötte, de a szétszóródó cipzárszemek szemlátomást kielégítették kis barátunk rombolási vágyát. Mi persze ezen is csak nevettünk, hogy is fegyelmezhettük, vagy szidhattuk volna meg holmi tönkrement cipzárak vagy hordhatatlanná vált nadrágok miatt? Az idő múlásával végre beköszöntött a nyár, az első nyár együtt, madarunk társaságában! Boldogan élveztük a jó időt, és fantáziánk is szárnyra kapott a közös programok tervezésekor: hárman együtt a szabadban, séták, jó játékok, kirándulások, ötletrohamunknak legfeljebb a csillagos ég szabhatott volna határt. Szép tervek, de kivitelezhetőek-e? Megpróbáljuk! Történetünk folytatásához vissza kell térnünk a mindennapok rohanó világába. Minden a megszokott módon haladt, valami mégis – szinte észrevétlenül – megváltozott. Amikor hazaértünk a munkából, Alba mindig kirobbanó örömmel és formában fogadott minket. Egy idő után feltűnt, hogy energiája csökkenő tendenciát mutat: többször félrevonult játék helyett szunyókálni, és a magasabb pontokra repülés sem volt zökkenőmentes. Éreztük, hogy valami nincs teljesen rendben, de vészhelyzetben az ember – legalábbis mi – hajlamos nem szembenézni a valósággal, hanem menekülni előle. Ennek jegyében kombinálni kezdtünk: eldöntöttük, hogy nincs semmi komolyabb baj, csak egy kisebb légúti probléma merülhetett fel. A nagy meleg, a száraz levegő, a por – bármelyikre ráfoghattuk a tüneteket. Egy hétig várakoztunk, mivel meg voltunk győződve diagnózisunk helyességéről, nem tettünk további lépéseket. Természetesen féltett kedvencünk állapota nem javult, hanem romlott, így végre meghoztuk a lehető legjobb és legésszerűbb döntést: dr. Beregi Attilához fordultunk. Az állatorvosnál Az odaút Kiskunhalasra remek hangulatban telt el, rengeteget nevettünk, barátunk is nagyon élvezte a másfél órás autózást. Dr. Beregi Attila azonnal fogadott bennünket, a pazar környezet, a kiválóan felszerelt, ragyogóan tiszta rendelő láttán rögtön teljes bizalmat éreztünk iránta. Az alapos orvosi vizsgálathoz altatásra volt szükség. Szundikáló madarunk látványa megijesztett minket, pedig félelmünk alaptalan volt. A küllemi szemrevételezés pozitív eredménnyel zárult: jó kondíció, semmi negatívum, természetesen az általunk feltételezett légúti problémának nyoma sem volt. Csak ekkor tudatosodott bennünk, hogy Alba bágyadtságát valami más okozza. Beregi doktor közölte, hogy röntgenfelvételt készít az igazság kiderítésére. Csak néhány perc kellett ahhoz, hogy szembesüljünk a szomorú valósággal: kakadunk zúzógyomra 11 darab apróbb, azonos méretű és alakú fémtárgyat tartalmaz. A bágyadtság és a fáradékonyság is teljesen indokolt, hiszen madárkánk nehézfém-mérgezésben szenved. A diagnózis hallatán tehetetlenül álltunk, egész világunk összeomlott. Ezután jött a nagy kérdés: mit lehet tenni? A válasz gyors és egyértelmű volt: azonnali kezelés. Ha létezik kezelés, akkor van remény a gyógyulásra! Beregi doktor részletes felvilágosítást tartott nekünk a mérgezés tüneteiről, a kezelés részleteiről és a további teendőkről. A doktor úr egy percig sem hitegetett bennünket, őszintén elmondta, hogy a kezelés hosszadalmas, akár hónapokig is eltarthat, és nincs garancia a gyógyulásra. A felgyógyulás esélye nagyban függ a mérgezés mértékétől. A már jelentkező bágyadtság és fáradékonyság mellé később étvágytalanság, súlyvesztés társul, előfordulhatnak izomgörcsök, súlyos esetben a központi idegrendszer összeomlása is bekövetkezhet. A kezelést rögtön el kell kezdeni, és több szálon fut. Megkezdődött a kezelés  Beregi doktor késedelem nélkül megrendelte a C….x nevű gyógyszert. Ennek hatóanyagai a vérben megkötik a felszívódott méreganyagokat, és segítik a szervezetből való kiürülést. Mivel a gyógyszer legkorábban másnap dél körül érkezik meg, hazaindultunk. A kocsiban nyoma sem volt korábbi jókedvünknek, hallgatva küzdöttünk könnyeinkkel. Soha nem éreztük még olyan lassúnak az idő múlását, mint másnap délig. A doktor úr telefonja után nyomban indultunk Kiskunhalasra. Itt kedvencünket újabb szunyókálásra bírták. Az ismételt altatásnak nagyon komoly oka volt: a gyógyuláshoz nem elég a méreganyagok gyógyszerrel történő megkötése és eltávolítása a szervezetből, hanem a mérgezést okozó fémet is el kell távolítani. Ennek egyetlen módja az, hogy a tároló gyomorba nagyobb mennyiségű apróbb kavicsot és homokot juttatnak be. A beavatkozás végignézhettük, és kisebb segítséget is nyújthattunk. Ámulva csodáltunk minden mozdulatot, kapkodásnak, idegeskedésnek nyoma sem volt, mindez határozottságra, tökéletes felkészültségre, profizmusra utalt. A kezelés befejeztével részletes tájékoztatást kaptunk a további otthoni teendőkről. Gondosan jegyzeteltünk, nem hibázhattunk, hiszen Albánk élete volt a tét. Az otthoni kezelés napi négyszeri beavatkozást igényelt: reggel vitamin, délben apróbb kavics és homok, délután a C…x injekció formájában, este a nélkülözhetetlen májvédő gyógyszer. A gyógyszer és a homok beadása nem okozott gondot, belekevertük a lágyeleségbe, így a szükséges mennyiség 100%-ban a szervezetbe került. Az injekció beadásától eleinte féltünk, de az utasításokat betartva nem okozott problémát, és ami a legfontosabb, fájdalmat sem. Mostantól csak várni kellett, és bízni abban, hogy a kezelések segítenek. Türelemjáték Mindent pontosan betartottunk, és bizakodtunk. A kavics és a homok rendszeres adagolása várhatóvá tette a fémtárgyak kiürülését a zúzógyomorból. Kissé drasztikusnak tűnhet, hogy figyeltük kedvencünk ürülékét, és egy apróbb lyukú szitán átmostuk, hátha találunk benne valamit. Tíz nap elteltével még mindig eredménytelen volt kutatómunkánk. A 11. napon a szita alján a sok apró kavics között megcsillant valami! Azt hittük, rosszul látunk, de találtunk egy picike fémdarabot. Ujjongani kezdtünk: végre megindult a tisztulási folyamat! Izgatottan vizsgálgattuk a fémdarabot, vajon mi lehet? Nem okozott nehézséget az azonosítás: cipzárszem volt. Milyen jókat nevettünk, mikor szétszedte a cipzárakat! Most nem volt kedvünk nevetni, hiszen engedékenységünkkel életveszélybe sodortuk kis barátunkat. Pár napon belül két újabb cipzárszemet találtunk, így – szerintünk – még nyolc lehetett a gyomorban. Eljött az ellenőrző vizsgálat időpontja, és a röntgenfelvétel nagy meglepetést okozott: öt cipzárszem teljesen kiürült, kettő pedig már a bélrendszerbe került, így a zúzógyomorban már csak négy darab maradt. A vizsgálat után Beregi doktor közölte velünk, hogy folytassuk a kezelést, ahogy eddig. Szépen haladunk, de semmit nem szabad a véletlenre bízni. Újabb három hét várakozás következett. A kezelést folytattuk, de az „aranymosásnak” nem láttuk értelmét, hiszen két fémdarab elkerülte figyelmünket. Az idő nagyon lassan telt a következő kontrollig. Feltételeztük, és bizakodtunk, hogy addigra Alba kiüríti a mérgező cipzárszemeket. Csalódottak voltunk, mikor bebizonyosodott, hogy a gyomor még mindig tartalmaz három fémdarabkát. Türelmünk egyre fogyatkozott, de azért mindent betartottunk, és izgalommal vártuk az újabb ellenőrzést. Nagyon reménykedtünk a negatív eredményben. Eljött a nagy nap, a feszültség addigra szinte elviselhetetlenné fokozódott. A végső diagnózis
A megszokottá vált előkészületek után Beregi doktor elkészítette a röntgenfelvételt, és az eredmény leírhatatlan érzelmi kitöréseket okozott: Alba végre megszabadult az összes fémdarabtól! Boldogságunkban nem tudtuk, sírjunk-e vagy ujjongjunk. Bizony pityeregtünk, de ezek a megkönnyebbülés és a megnyugvás könnyei voltak. A kedélyek lecsillapodása után a doktor úr közölte velünk, hogy most már minden esély megvan a teljes gyógyulásra. Rövid konzultáció következett az utókezelésekkel kapcsolatban: még egy hétig adnunk kell a májvédő gyógyszert és a vitaminokat, viszont már nincs szükség a C…x-injekciókra és a homokra. Elfogult módon mi már biztosak voltunk a teljes gyógyulásban. Beregi doktor osztozott örömünkben, de elfogulatlansága, realizmusa, szakértelme nem tette lehetővé, hogy ezt tényként kimondja. A hazaút kifejezetten vidám hangulatú volt, miden félelem és feszültség eltűnt. Megnyugodva és felszabadultan vettük tudomásul, hogy fehérbóbitás kedvencünk meggyógyult. Zilahy Emese |
| Ajánljuk még | |
Hozzászólások
Üdvözlettel: Márta