Deprecated: Function split() is deprecated in /opt/share/www/p/pets-magazin.hu/public_html/templates/socialbug/index.php on line 4
Papagáj-szerelem
Cialis online Cialis online viagra online
Papagáj-szerelem
Dr. Romhányi Attila
Ha papagájokkal kapcsolatos kérdésed van, dr. Romhányi Attila szinte biztosan tudja rá a választ. A nyugdíjas belgyógyász ma is tíz nagytestű madárral él együtt, még hálószobáját sem csak a feleségével osztja meg.

Fantasztikus tudása a világ papagájairól sokéves rajongásának köszönhető. Ha madarairól beszél, lehetetlen nem észrevenni különleges érzelmi kapcsolatukat, melyet szárnyas családtagjai is viszonoznak. E különleges szerelemmel Romhányi doktor a feleségét is megfertőzte.

 Madárkedvelő feleség kell!
– Szüleimmel a nyolcadik kerületben laktunk, és nekem már akkor volt egy kék mutációjú hullámos papagájom. Persze Gyurika volt a neve, amit ki is tudott mondani. Aztán lett egy másik kis Gyurika, végül én repültem ki a családi fészekből. Utána lett egyes, kettes, hármas számú feleségem, akik nem szerették a madarakat. Aztán jött a Mártóci, és mellette nem volt baj, hogy a papagájszeretet az agykérgemből mindig előjött. Jelenleg tíz papagájunk van négy földrészről. Legrégebben Artúrka, fehér bóbitás kakadu él velünk. Zsuzsika, a kék homlokú amazon a mi időjósunk, ha esni fog ő még a ketrecében is röpgyakorlatokat végez. A kéksárga aránk Picike, aki alig 30 centis bébi volt, amikor hozzánk került (ma közel 90 centis – szerk.). Az állandóan beszélő Prücsi pedig Kongó papagáj.
– Anyukám egyszer kimosott a zsebemben néhány békát, így én semmilyen állatot nem tarthattam gyerekkoromban – veszi át a szót Mártóczi, a feleség. – Majd jött a férjem, aki az első házassági évfordulónkra papagájt akart. Mondtam neki: jó az a te madarad, azt csinálsz vele amit akarsz, de én nem fogok neki utyulu-putyuluzni. Aztán eljött a nagy nap, Attila felutazott Pestre, és vett egy gyönyörű rozella papagájt. A kakukkos óra alatt lett Oszikának a helye. Azért lett Oszkár, hogy ropogtassa az „r” betűt.
– Mert az  a hülye kereskedő azt mondta, hogy ez a madár rengeteget fog beszélni – zsörtölődik kedvesen Romhányi doktor. – Aztán megtudtuk, hogy ez a fajta madár egy büdös szót nem fog soha mondani. Sőt, nem is hím volt Oszi, hanem tojó. De ez sem lett volna baj, mert Álarcos bál című operában is női hang énekli Oszkár szerepét…
– Jó, de most maradjunk a témánál, hogy hogyan lettem papagájrajongó – torkollja le Márti nevetve jókedvűen anekdotázó férjét. – Oszika tehát ott volt az asztalon és nem csinált semmit. Nem evett, nem csipogott, egy napig meg sem szólalt. És akkor mit látok, a madár nagyon gyorsan liheg! Akkor még nem tudtam, hogy a madarak gyorsan veszik a levegőt, ráadásul egy furcsa sípoló hangot is hallani. Azonnal levontam a következtetést, te jó ég, haldoklik a madár. Arról nem is beszélve, hogy ezek a nagytestű madarak, ha kapkodva eszik meg a táplálékukat, akkor kicsit visszaöklendeznek. Hát Oszinak habzott a csőre is; teljesen biztos voltam benne, hogy itt a vég. Másfél napig rettegtünk a madárért, én már a sírás határán voltam, amikor rájöttünk, hogy a halálhörgő sípoló hangot a kakukkos óra adja. 

Nem beszél, de szereti a tapétát
Végül aztán megszólalt a madár, mi pedig rájöttünk, hogy úgy vettünk egy madarat, hogy semmit nem tudunk róla. Elszégyelltük magunkat, és megvettük Siroki tanár úr Papagájok című kis könyvecskéjét. Oszika később egyre bátrabb lett. Első dolga volt, hogy kinyitotta a ketrecét, s mire hazaértünk, a szekrény tetején ülve háromnegyed négyzetméteren kicsipkedte a tapétát. Akkor jöttünk rá, hogy a papagáj sokkal okosabb, mint gondoltuk, és megvettük az első lakatot. Rájöttünk arra is, hogy mivel mi dolgozunk, és ő ott ül egész nap egyedül, társaságra van szüksége. Mi ugyan próbálkoztunk kommunikálni vele, mondtuk folyamatosan, hogy Oszika, meg Oszkár, de madarunknak esze ágában sem volt megszólalni. Viszont szépen fütyült.
Sajnos nem volt pénzünk rozella papagájt venni. Illetve szerencsére, mert a mi titokban lány Oszinknak biztosan egy tojót vettünk volna párnak.

Könyvek és újabb kedvencek
Akkoriban Egerben éltünk, és volt egy díszmadár-kiállítás. Ott ismertük meg Dió papát, aki Attilát és engem is bevezetett a madarászat csodálatos világába.
Az ő hatására egyre inkább úgy éreztük, kevés olyan könyv van Magyarországon, ami a madarak tartásáról, szokásairól szól. Mindig hozta mutatni a kis kedvenceit, hogy „Mártika nézze meg, hát nem egy tünemény?” Dehogynem, mind az volt, meg is vettünk jó néhányat. Előfordult, hogy 21 madarunk volt.  – meséli Márti kacagva, hogy a hallgatónak eszébe sem jut, vajon mennyi munka volt ennyi szárnyas baráttal.

Vadon befogott madarat ne!
Ma már jóval kevesebb madárral élünk együtt. Egyrészt öregszünk, másrészt nem tudjuk, mi lesz velük utánunk. Közös gyerekünk nincs, Attilának korábbi házasságából van gyereke, de ha velünk történne valami, ezt a 10 papagájt valószínűleg az állatkertnek adnák.
Ezek a madarak igen nagy veszélyben vannak. Fogy az élőhelyük, akit meg behoznak Európába, azoknak a papagájoknak a 60-70 százaléka már az utazás közben meghal. Végül sokuk csak dísznek kell a gazdájának, miközben ezek a státuszszimbólumként tartott nagytestű papagájok agyilag a hároméves gyerek szintjén vannak, és rendszeresen foglalkozni kell velük.
 
Artúr, az isteni kakadu Artúr
– Az például biztos, hogy Artúr agyában a madár fogalma és a repülés összekapcsolódik. Amikor repül a lakásban, és utána leszáll, azt mondja nekem: madár. Egyik alkalommal egy repülőgép landolt Ferihegyen – felettünk van a légifolyosó – Artúrral néztük az ablakból, és azt mondta rá: madár. Szóval, nekem ne mondja senki, hogy a madár nem tud gondolkodni!
– Egyszer egy légtérben laktunk Artúrral. Amikor a férjem odament a szekrényhez, és kivette a kabátját, Artúr mindig azt mondta: viszontlátásra. Amikor Attila elmegy itthonról, akkor ma is bemegy minden csapathoz és elköszön tőlük: viszontlátásra,
most elmegy a gazdi dolgozni.
– Artúr pedig mindig hozzáteszi nekem, hogy: buta. Mert ha elmegyek itthonról, és őt itt hagyom, akkor buta vagyok.
– Artúr, a fehér bóbitás kakadunk a nagy fehér főnök. 1985 augusztusa óta él velünk, Ausztriában vettük egy kereskedőtől. 
– Sopronban laktunk, és Bécsből hoztuk Artúrkát egy papundekli dobozban. Felül hagytak neki egy kis rést, hogy kapjon levegőt a drága kis jószág. Még csak fizettünk, amikor látom, hogy egy csőrike végigpásztázza a hézagot, s hogy egy pillanat múlva Artúr kint lett volna.
Amikor hazaértünk, betettük a kalitkájába, Artúr körülnézett, és elfogadta a kezemből az almadarabkát.
– …és egy hét alatt rögtön szét is rágta az első ketrecét – teszi hozzá Márti, de hangjában szemernyi neheztelés sincs.
A csapatból Artúr az egyetlen madár, aki engem elfogad. A többieknél, van az isteni gazdi, van mindenféle madár, és az a nő aki ellátja őket.
Beteg voltam, feküdtem és néztem a kismadarainkat, amikor hallottam, hogy jön haza a férjem, hallottam a lépteit. A madarak abban a pillanatban várakozásteljesen kifeszültek „Már itt van! Megjött!” Amikor bedugta a zárba a kulcsot, még jobban izgalomba jöttek, és ahogy belépett mindegyik elkezdte mondani a magáét neki. Mint a kutyák, a papagájok is egy személyhez kötődnek, engem csak elviselnek. Kivéve Artúr.
 
A főorvoson röhög a falu
– Répcelakon voltam körzeti orvos, s a kertben rendszeresen ott ült Artúr a vállamon. Egyszer csak húzott felfele, mint a Boing 737-es. Nézem, jaj de szépen repül ez a madár…
– Hát, az nagy történet volt – veszi át Márti ismét a szót, szinte versengenek párjával, hogy a szeretett madárral kapcsolatos történeteket ki is mesélje el. Ülünk a szobában, és valami csodálatos dolog tölti be a teret. A szeretet. Míg Márti üdvözült mosollyal az arcán emlékezik Artúr szökésére, férje válaszol a beszélgetésbe a másik szobából bekapcsolódó papagájoknak. Tökéletes összhang két ember, és persze szárnyas családtagjaik közt. 
– Amikor Artúr elrepült, azonnal felhívott a férjem a munkahelyemen. Rohantam haza, hiszen mindegyik madarunkat szeretjük, de Artúrt egy paraszthajszálnyival jobban. Látom, Attila kint grasszál az utcán. Minden madarunk hangját felvettük magnóra, így az ablakból lejátszottuk az ő hívóhangját.
– Azt a diszkrét kis 70 decibelt!
A főorvos úr és a felesége, aki időnként zokogott,  Artúr hívóhangját utánozva rohangált a faluban, amin a fél falu röhögött. Jöttek a hírnökök még a szomszéd faluból is, hogy erre látták, arra látták, de lassan már le is mondtunk róla. Másnap reggel mondja a férjem, hogy megvan a madár.
– A fogorvos asszisztensnője szólt, hogy: Nem a főorvos úrnak repült el egy madara? Nálunk van, a kertünkben, tessék érte jönni! – veszi vissza két mondat erejéig Romhányi doktor a szót.
– Úgy fedezték fel, hogy a macskájuk hosszú ideje ott ült a fa alatt, de nem mert felmenni, mert Artúr ordított rá. Akkor az én férjem, a fájós térdével felaraszolt egy létrán.
– Nyúltam fölfelé, hogy Artúrka gyere! Ő jött egy kicsit, aztán megállt. Nyilván nagyon éhes volt már, és szédült. Gondoltam, akkor nekem kell felmennem! Végül elértem a lábacskáját. Ha a lába megvan, akkor a madár is megvan! Leszóltam, hogy erősen fogják azt a létrát alattam! Magamhoz öleltem, és leereszkedtem, majd Artúr közölte, hogy „buta” és az orvosi köpenyemről az összes gombot letépte. A rendelőben a betegek tapssal fogadtak, ahogy a lebegő orvosi köpeny alól kandikált ki a kakadu.
 
Őrült kakadu
– Soha nem volt baj Artúrral. Amikor Attila ügyeletes volt, akkor is  kivettem-beraktam, elláttam, azt csináltam vele, amit akartam. De kiderült, hogy mégiscsak van a mondásban valami, hogy őrült kakadu. Egy szépnek nem mondható napon, nem volt hajlandó visszamenni a ketrecébe. Ha megfogtam a lábát, hogy betegyem, akkor meg akarta csípni az ujjamat, ha elengedtem, akkor elrepült és hallottam, ahogy az előszobafal faanyagából „szálanként” szedi ki az anyagot. Amikor visszaszállt a vállamra, akkor a hajamat húzogatta föl-le.
– Én kocsiba vágtam magam és rohantam haza. Artúr meglátott, hozzám repült, és visszament a helyére, ahogy azt kell.
– Azóta Artúr tudja, hogy ő az erősebb, úgyhogy amikor simogatom figyelem a szemét. Ha meglátom a szemében azt a pici gonosz fényecskét, akkor tudom, hogy most kell elkapnom a kezem.

Alba, a szeretethiányos madár
– Volt még egy fehérbóbitás kakadunk. Őt örökbefogadtuk az állatkerttől, mert csontrendszeri betegséggel küzdő, röpképtelen kis kakadu volt, akinek a testvére szerepelt az Ámbár tanár úrban. Mivel Artúrt is sikerült leszoktatnunk a tolltépésről, gondolták Albácskával is sikerülhet. Ő egy tüneményes kis madár volt, de nagyon féltékeny volt a többiekre. Azt akarta, hogy csak őt tutujgassuk, így nemhogy javult volna az állapota, inkább romlott. Miután mindent kipróbáltunk, végül nagy sírva visszaadtuk az állatkertnek, mert a tolltépés közben már feltépte a hasát is.
Előtte azonban gyönyörűen megtanult beszélni. Nem azt tanulta, amit tanítottunk, hanem amihez kedve volt. Attila időnként összeveszett a nagy fehér főnökkel, mert ha a férjem mással foglalkozott, a kakadu belemarkolt a csőrével az ételébe, és szanaszét szórta a szobában.
– Én meg olyankor elküldtem őt valahova – nevet fel az emlékeken Romhányi doktor.
– Azt mondtad „Én most már nem foglalkozom veled, le vagy sz@rva”. Albácska egy reggel, amikor a nyakát és a tarkóját finoman simogattam, becsukta a szemét, és a hajnali derengésben odasúgta nekem: le vagy sz@rva.

Tyukocska, a Kuba-amazon
– Tyukocska gyönyörű madár volt. Eredetileg Kuklocskának hívták, mert mint kiderült, az oroszok csempészték az országba. Csak a nevét tanulta meg kimondani, de nagyon szép füttyögő hangokat adott. Sajnos beteg lett.
– Én 24 órás ügyeletben voltam. Tyukocska megvárta, hogy hazaérjek, és a kezeim között halt meg. 8 évvel később vettük meg Kokojót. Artúrka tudta, hogy az előbbi Kuba-amazonnak az volt a neve, hogy Tyukocska. Amikor Kokojót meglátta, rögtön azt mondta: Tyukocska.
– Ott sírtunk. Nekünk azt tanították az iskolában, hogy az állatok nem gondolkodnak. Pedig dehogynem!
Egyszer Artúr rosszalkodott, és én is mondtam neki „Nem érdekelsz, buta vagy!” majd otthagytam. Kis idő múlva odasomfordált hozzám, nyafogott míg fel nem vettem. Amikor magamhoz öleltem, elkezdett örömében ugrabugrálni, visongani.
 
Ajánljuk még

Hozzászólások 

 
#9 Fehér Zsolt 2011-10-20 19:03
Tisztelt doktor úr!
Szeretném megtudni hogy a fehér bóbitás kakadu,kuba amazon ,kék homlokú amazon hangszintje decibelben mekkora?Van egy madárházunk és eladatják velünk a madarakat vagy hangfogót kell felraknunk mondván hangosak.Önre hivatkoznak mondván van hogy 100decibel felé is megy a hang szintjük.Dupla nádkerítést is feltettünk,és ahogy előre megy a hang ott is farakás van 1méter széles, és tárolóhelyiség.Egy kutyusunk már elpusztult a másik kettő túlélte a mérgezést.Feljelentést tettünk ismeretlen tettes ellen.De sejtjük hogy kik voltak.Miattuk most a papagájokat is elveszítjük.3 napot kaptunk az eladásra,vagy a zajfogó beszerzésére,felszerelésére. Ennyi idő alatt lehetetlen.Várjuk válaszát a papagájok hangjával kapcsolatban.Köszönettel:Fehér Zsolt
 
 
#8 Pets magazin 2011-08-12 11:36
Kedves János, ha egy kalitkában van a 4 madár, és csak egy pár akar külteni, lehet, hogy tolltépés az ok, aminek során a fészkelni kivánó madár bánthatja a többit. Illetve fészkeléskor lehet tollvesztés, amivel a fészket bélelik ki, vagy a tojót megviselheti az esetleges tojásrakás, és vitaminpótlásra lehet szüksége. Sok tisztázandó kérdés merül fel: pl. melyik nemű madár tolla hibás, táplálkozási és tartási kérdések, agresszió stb. Személyes vizsgálatra lenne szükség egy állatorvosnál.
 
 
#7 Ficsor János 2011-08-10 20:28
Tisztelt Doktor úr van nekem 2 pár sárga kecskepapagájom de eből ketőn nagyon furán áll a tol szerintem vedlenek de a kető közül az egyik kotláshoz készül szerintem mert az oduban nagyon sokat tartozkodik és ha benézek csak ugy rikácsol :) az a kérdésem hogy lehet e tartos betegségük ha csak ezek a kető madár vedlik ???
 
 
#6 Lili 2011-05-24 20:13
Tisztelt doktor ur!
En harom napja vettem egy fiu es lany hullamos papagajt.A fiunak volt egy parja de volt valami gond a szemevel ezert masik part valasztottunk neki.En szeretnem hogy majd legyenek kispapagajok,de ha jol lattam a fiu baratsagosan pobal kozeledni a lanyhoz de az viszautasitja,neha neha belecsip egy kicsit vagy arrebul.Lehet ebbol valaha szerelem es fiokak?
Ui:a lany szerintem kicsit idosebb mind a fiu. Elore is koszonom.
 
 
#5 pets magazin 2010-01-02 16:30
Kedves Irén, a Pets-magazin Alapismeretek kezdő madártartóknak című cikkében megtalálod a választ. A doktor úrtól is hamarosan érkezik válasz.
 
 
#4 Urbányi Ferencné , Irén 2009-12-14 13:08
Tisztelt Dr. Úr, tanácsot Szerenék kérni, most 6 hllámosunk van , és szerenék a kis unokámnak beszélő papagájt venni, nem tudom,hogy a him, és a tojó egyformán tanítható. Szürke,vagy más fajtát tetszik ajánlani? imádom én is őket ,nálunk vannak, mert a szülők ,nem engedik,tartásukat,Kérem,tanác sát Tisztelettel nyugdijas ápolónö, URBÁNYINÉ IRÉN.párdon, és hogyan lehet megkülönbözteni ,a hímet a tojótol .A hullámosoknál tudjuk!van papagáj könyvünk, de nem mindenre kapunk választ. könyvet irta:Petra Deimer-schütte, gyönyörű képekkel. Üdvözlettel papagáj imádó nagymama,ésunokája.
 
 
#3 Dr. Romhányi Attila 2009-12-13 22:07
Ágikának – még élünk, de köszönjük!
Mariannak – atkától a tolltetűig, bármi lehet. Állatorvos tud ebben tanácsot adni (Attila nem az és a madarakat is látni kéne…), és Ő tud orvosságra receptet adni. A távgyógyítás nem szerencsés dolog és nem vállalható.
 
 
#2 Czank Ágnes 2009-12-06 00:23
Kedves doktor úr!
Ön nagyon boldog ember lehet,ezt tapasztalatból mondom.Én is papagáj tartó vagyok és tudom mit jelent amikor a madár viszonozza a szeretetet.Reggelente puszival ébredni,kézből etetni,nézni ahogy belakják az egész lakást és vidáman játszanak milyen nagy boldogság.Sajnos nagy madarat nem tudok venni pedig minden szeretetet és gondoskodást megadnék neki ugy mint most a 4 nimfámnak a 2 kecskepapagájomnak és a három kis dalos kanárimnak.Sajnálnám ha az ön madarai idővel állatkertbe kerülnének,hiszen olyan szerető családban mint a miénk,sokkal jobb helyen lennének.
Üdvözlettel:Ágnes
 
 
#1 Selényiné Welsz Marianna 2009-12-03 10:50
Tisztelt dr. Romhányi Attila!
Nekem van egy énekes papagályom és kettő agapornisom. A két agapornis közül az egyik pár éve elkezdte vakarni a hátát, néha a társa is segített neki. Pár hónappal késöbb kikopott a tolla és sebes is lett, néha vérzett is. Aztán a másik agapornis is kivakarta a hátát, de az övé legalább nem sebes. Az énekes pa[cenzúrázva]k semmi baja sincs. Próbáltuk a két picúrt atka irtóval kezelni, mert azmondták, hogy biztosan ez a bajuk, de vált be. Ha lenne esetleg ötlete, hogy mivel tudnánk segíteni rajtuk, azt szívesen fogadnám, mert szegénykéket nagyon sajnálom. A betegebbik repülni is alig tud már.
Köszönettel: Selényiné Welsz Marianna
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Hirdetés