| Ragdoll, a rongybaba |
 A ragdoll három macskafajtából alakult ki. Ezek a perzsa, a birman, és a burmai. A történet az 1960-as években játszódik, szerepet kap benne tűz és víz, piros és kék, azaz minden, ami ellentéte egymásnak.
A rossz, vadmacska szerepét egy Kaliforniában élő Josephine nevű fehér perzsa-angóra cica kapta. Állítólag hagyta magát simogatni ha „kellett”, de jobban szeretett az utcán kóborolni. Az emberekkel való kapcsolata sem volt fényes, türelmetlen volt, és karmolt is. Ahogy a legtöbb utcai macska, ő is sok kölyöknek adott életet. Azonban minden porontya olyan kis vadóc cica lett, mint a mama. Aztán egy jónak nem mondható napon az ismét vemhes Josephine-t elütötte egy autó. Azonnal orvosi kezelésben részesítették. Sérülései miatt szobafogságra, és állandó felügyeletre volt szüksége. A gyógyulása alatt megszokta az emberek közelségét, és megszelídült. Szerencsére a baleset nem okozott vetélést, így az immár szelídebb mama életet adott pár colorpoint (sziámi jegyű) cicának.
 Színük miatt apjuk kizárólag a környéken lakó birman kandúr lehetett. A kölykök teljes ellentétei voltak anyjuk régi természetének. Kezes, kedves és nyugodt kiscicák voltak. Josephine gazdája Mrs. Pennels nagyon furcsának találta a kölyköket, és ragaszkodásuk miatt hamar az idegeire mentek. Azonban szomszédja, Ann Baker meglátta a cicákat, és nagy fantáziát látott bennük. Perzsatenyésztőként már ismert volt, és úgy döntött, hogy a kölykökkel egy új macskafajtát hoz létre. A macskák hihetetlen kedvessége mellett érdekes volt, hogy szinte bármit megtehetett velük a gazdájuk. Nyugodtan hordhatta a nyakában, vagy simogathatta éjt nappallá téve. E furcsa befolyásolhatóság miatt Ann ragdollnak, azaz rongybabának nevezte el a fajtát. Itt azonban olyan történt, mint addig még soha; Mrs. Baker levédette a ragdoll nevet, saját tenyésztői programot alakított ki, és akik később tenyészteni szerették volna a cicát, mindenben követniük kellett Ann utasításait. Ez azzal is járt, hogy a tenyésztőknek minden eladott kiscica után jogdíjat kellett fizetniük. Tévhiteket is terjesztett a macskákról, miszerint nem éreznek félelmet és fájdalmat. Így hamar megismerték a fajta nevét, azonban tartottak is tőle, és állatkínzásnak nevezték ennek a fajtának a tenyésztését.
Sokaknak nem tetszett ez a helyzet, és összeálltak, hogy elfogadtassák a fajtát, elterjeszthessék a világon, és Ann mondjon le a jogdíjról. Ők persze tudták, hogy Ann hazudik, és semmiféle baja nincs a cicáknak, amit későbbi kutatások igazoltak is! Az USA-ban 1967-ben elfogadták, és 1981-ben exportálták az első cicát a tengerentúlra. 1994-ben 30 tenyésztő egy új társaságot alapított, és ragdoll cicáikat átnevezték ragamuffinnak. Így kereskedtek és tenyésztették tovább a macskákat. Ann a tenyésztés során több Josephine-től származó kölyköt vásárolt, azonban nem szerezhetett annyit, amennyit szeretett volna, mert Josephine-t az egyik fialása után Mr. Pennels kölykeivel együtt megölte.  TEST, SZŐRZET:
A ragdoll cica testméretre is szelektálva lett. Nagytermetű macskafajta. A kandúrok elérhetik a 7-9 kg-ot, a nőstények általában 5-7kg-osak. Feje ék alakú, fülei nagyok, lekerekítettek. Mancsa hatalmas, kerekded. Hátsó lábai vastagabbak, és hosszabbak is a mellsőknél. Azonban ami a legjobban megfogja az embereket a ragdollban, az a gyönyörű, és kifejező kék szeme. Ránézünk, és elolvadunk a kék óceánban. Nagyon lassan növekedő fajta, 2-4 éves korára éri el végleges testméretét, és színezete is eddig sötétedhet. A jellegzetes foltok születésükkor még nincsenek meg a cicákon, csak később jelennek meg (kb. 10 naposan), és fokozatosan terjednek el, és sötétülnek. Szőrzetük félhosszú, filcesedés nem jellemző rá, de heti 2-3 fésülés ajánlott, legalább 1 azonban szükséges. Colorpoint, mitted és bicolour színváltozatokban tenyésztik, ezért ennek a fajtának színezete némileg elérő lehet egymástól.
TERMÉSZETE:
Kedves, könnyen barátkozó macska. Gyermek mellé tökéletes. Hatalmas türelemmel rendelkező fajta. Hamar el lehet nyerni a bizalmát, ezért a vendégeinknek sem kell sokáig várni, hogy megsimogathassák. Ez azonban szinte teljesen kizárja a kertben való tartást. Ugyanis könnyen felkaphatják, és elvihetik kedvencünket. Ha szeretnénk kertben tartani, a legjobb, ha egy kifutót építünk neki, és nem hagyjuk szabadon kószálni. Nagyon szeret az ember közelében lenni, mindenről tudni akar, igazi minden lében kanál, éppen ezért nem viseli jól, ha egyedül hagyjuk otthon. Fontos valamilyen társaságról gondoskodni neki, a legjobb egy másik cica jelenléte, vagy egy otthon dolgozó családtag. Amilyen kedves az arca, és a természete, a hangja sem más, kellemes hangon kiscicásan nyávog, azonban ritkán hallhatjuk hangját, főleg testbeszéddel kommunikál. Azonban akármilyen kedves cicáról van szó, egy kis játékra, vadászatra azért könnyen rávehetőek.
|
| Ajánljuk még | |
Hozzászólások