| Cicák parókában |
 Jill Johnson egy szabadúszó fotós, aki rengeteg sajtófotó és portré után úgy döntött, hogy macskákat fog fényképezni, méghozzá parókában.
– Meglepődtem azon, hogy hány macska volt segítőkész. Sokszor csak pillanatok voltak a fényképezésre, máskor nyugodtan tűrték a játékbabáknak készült parókákat – mondta az érdeklődő újságíróknak. – A könyv képeinek fotózása közben találkoztam mindenféle gazdival: az egyik egy intelligens PhD típus volt, aztán egy artista gazdi, aki nagyon rugalmasan kezelte a dolgokat, még azt is elvállalta, hogy megjelentessük a háttérben. Volt még két gazdi, három fotózni való macskával és kutyákkal, akik szintúgy szerepelni akartak…íme néhány történet a színfalak mögül:  Apolló Az első modellem Apolló és a gazdija volt, ez volt az első alkalom, hogy más cicájára adtam parókát. Úgy döntöttünk, kint készítjük el a képeket. Ennek pedig az lett a vége, hogy hosszasan kergettük Apollót, hogy fejére erőltethessük a parókát. Biztos vagyok benne, hogy kívülről úgy néztünk ki, mint két őrült. A másik cicának, Pooternek semmi köze sem lett volna a parókákhoz, de a gazdija mindenképp szerette volna, ha szerepel a könyvben. Ez volt az első alkalom, hogy tapasztaltam, hogyan is viselkednek a gazdik kedvencükkel, és be kell valljam, nagyon mókás volt látni, ahogy a gazdi halálosan komolyan beszélt kedvencével: „Pooter, egész életünkben ezért dolgoztuk, úgyhogy tessék felvenni azt a parókát!”, de Pooter reakciója valami hasonló lehetett „Nincs az a pénz hölgyem!” – és ezzel be is fejeztük. Bacon Bacon-ről a képeket egy menő dallasi bárban, a Lee Harvey’s-ben készítettük el, a délután közepén. Bacon a bárhoz tartozik, szóval otthon érezte magát (a menüben a baconos cheesburger után meg is említik, hogy „nem a macska”). Senki sem volt a bárban a fotózás alatt, leszámítva egy párost, akik a piknikasztal másik végén ettek. Ennek a párosnak fogalma sem volt, hogy mi mit is csinálunk, szimplán ebédeltek, amikor hirtelen megjelent 3-4 ember akik parókát húztak egy macskára és elkezdték fotózni. Bacon amint megkapta a parókáját nekiállt lefetyelni az asztalon álló pohárból. Ez nagyon mókás volt, mert úgy nézett ki, mintha csak beugrott volna egy italra, mint a legtöbb ember. De ahogy befejezte az ivást elkezdett hátrálni és véletlenül leesett az asztalról, rá a padra (mintha nem is vizet, hanem vodkát iszogatott volna). Úgy nézett ki, mint egy lassított felvétel: mindenki zihálva rohant, hogy elkapja, de persze sikertelenül. És persze szükségtelenül, mivel a macsek teljesen sértetlenül heveredett el a padon. Sikerült mindent felvennem – egy macska, parókával a fején zuhan le az asztalról – az utolsó kép a sorozatból épp Bacon tappancsait ábrázolja, ahogy égnek állnak a levegőben. Ez volt a legviccesebb, annyira nevettem, hogy alig kaptam levegőt.  Boone
Boone fotózása annyira jó volt, hogy végül kettő lett belőle. Ebben lehet, hogy közre játszottak az isteni felszolgált koktélok. Persze a kulcs egy fantasztikus cica, aki végig nyugodt maradt, és egy gazdi, aki képes „rábeszélni” cicáját elegáns pózokra – kis szeretet, simogatás, ölelgetés és cirógatás sokra képes. Egy idő után Boone úgy érezte, elege van, de egy kis extra szeretettel és finomsággal még rá lehetett venni egy-két fotóra. Ez után egyszer csak fogta magát és elrohant, és mivel még csak akkor kezdtük, attól tartottunk, hogy a nap további részében őt fogjuk keresgélni. Szerencsénk volt, csak toalett szünetet tartott és mikor végzett, már jött is vissza a következő pózra, akárcsak egy profi. Teljesen flúgos macska. Rooster Az én cicám Rooster utálta a parókát. Ugyebár a cél szentesíti az eszközt, tehát vettem neki egy hiper-szuper, bolyhos cicaágyat. Ez meghozta a hatását, úgy érezte magát tőle, mint valami királylány, és innentől kezdve nem volt baja sem a parókával, sem a benne lévő hajcsavaróval. A férjem mellette feküdt és cirógatta, s csupán pillanatokkal a fotó elkészítése előtt mozdult ki a képből. A kutyánk Chi Chi állandóan bele akart mászni a képbe – és persze a cicaágyba is. Chi Chi persze imádta a parókát, képes volt órákig viselni. Ez a mi malmunkra hajtotta a vizet, mivel Rooster féltékeny lett és követelte vissza a „koronáját”. Nézd meg a fotós honlapját is: http://jilljohnsonphoto.com/
|
| Ajánljuk még | |
Hozzászólások
Én nem vagyok ettől túlzottan elragadtatva!
Sokkal jobban tetszik az, amikor naptár
készítés céljából szebbnél szebb kiscicákat állítanak be mindenféle tüneményes helyzetbe.hát az igen!!!
Nagyon helyesek!Nálam a műhely,ilyen fotókkal van teleragasztva.
A megrendelőim nem kis örömére!
Még nem láttam ilyent...
Bármily furcsa is de nem hinném, hogy a modell cicákat jobban megviselte volna mint egy hagyományos fotózás, ahol egyik percben kanapén kell feküdnük, a másik pillanatban meg mondjuk fán csücsülni!