| Munchkin, a „tacskó” macska |
|
A Munchkin egy kevéssé ismert macskafajta, de már sokakban keltett felháborodást, vagy szerelmet. Ezeknek a cicáknak természetes módon úgy alakult a DNS-ük, hogy a mellső lábaik rövidebbek a normálisnál. (Gátolja a csont növekedését az adott helyen.)
A fajtáról az első képet az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején készítették Ausztráliában:
 Az első feljegyzések mégis Nagy-Britanniában történtek egy állatorvos, dr. H.E. Williams-Jones jóvoltából. Iratai szerint a macskák mellső lábai rövidebbek a szokásosnál, de a hátsó normál méretűnek tűnik. Az orvos cicája 8,5 évig élt, leírása szerint játékos, jókedvű, igazi cica volt. A rövidlábúságot 4 generáción keresztül mutatták az utódok és rokonok is, ezért el akarta ismertetni a fajtát. Mivel ülve egy kengurura emlékeztette őt a macska, ezért a fajtát Kenguru-macskának akarta keresztelni. Azonban a második világháború közbeavatkozott. A háború alatt az éhező britek elfogták a macskákat, és megették őket. Eltűntek a macskák, és kihalt a vérvonal. Sajnos, az összes pedigrével rendelkező macskafajta így járt…
Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!  FAJTA
1984-ben az USA-ban egy hölgy kutyái be kergettek egy autó alá két vemhes nőstény cicát. Az asszony befogadta őket, és mikor megszültek, minden kiscicájuk rövidlábú volt. Kiderült, hogy a rövidlábúságot domináns gén örökíti, ami annyit jelent, hogy ez a tulajdonság biztosan meg fog jelenni az utódokon. A két cica a kölykeinek, és ezek házi cicával való szerelméből rengeteg Munchkin cica született. Nevét az Óz a csodák csodájában szereplő apró termetű emberekről kapta a fajta. A fajtát végül 1994-ben, az Egyesült Államokban jegyezték be. TEST A Munchkin eredetileg rövid szőrű volt, de a perzsával való keresztezése óta hosszúszőrű változata is ismert. A rövidszőrű egyedek bundája nem igényli a fésülést, míg a hosszú szőrzettel megáldott cicák sokkal dekoratívabb megjelenésűek, de sokkal több törődést is igényelnek. Bundájukat hetente egyszer szabad fésülni, a farkát viszont tilos. Kivételt képez a vedlés időszaka, akkor napi akár többszöri kifésülésre is szüksége lehet. Azonban ne ijedjünk meg, hogy nekünk kell majd őt mosdatnunk is. Szerencsére ettől nem kell félteni őket, nagy ügyességgel és édes mozdulatokkal tisztogatják magukat.
Magasságuk az átlagos macskák a 2/3-a. A munchkin sajátos megjelenését az achondroplasia nevű genetikai rendellenesség okozza, amit dominánsan örökít tovább. Az achondroplasia a végtagok csöves csontjainak fejlődését korlátozza, emiatt az alkar-felkar illetve a comb-lábszár csontok nem növekednek megfelelően, és megvastagodnak, illetve a felkar és combcsontok kissé meggörbülnek akárcsak a tacskó esetében (ezt minden kiállításon leellenőrizték a fajtához értő bírók). Emiatt a sajátos megjelenése okán a munchkint lenyomorékozzák, míg a tacskó esetében ez soha nem jut eszébe senkinek.
Az achondroplasia miatt a koponya még enyhén boltozatosabb, mint egy átlagos macskánál.
A rövid lábak miatt a mozgása eléggé sajátos, ami a futást illeti. Kb olyasmi, mint a földön szökellő mókusé. Lábhosszától eltekintve azonban a Munchkin tulajdonképpen házimacska.
 TERMÉSZETE
Ez a fajta kifejezetten játékos. Szívesen lustálkodnak is, azonban, ha egy kis labda elgördül előttük, inkább felhagynak a pihenéssel, és indulnak játszani. Nagyon ragaszkodó kis szőrmókok tudnak lenni, minden mozdulatukkal a szívünkbe lopják magukat. A többi macskával jól kijönnek, könnyen felveszik a játék ritmusát, rövid lábuk nem okoz gondot nekik. Nagyon okos fajta, és rendkívül kedves is, így könnyen beilleszkedik. BETEGSÉGEK A fajta jellegzetes járásának, tartásának köszönhetően, élete során a legtöbb korai egyed – vagyis a fajta első generációjának egyedei – gerincbántalmaktól szenvedtek, s ezek az elváltozások akár végzetes szív-, vagy légzési problémát okoztak. A rövid lábak miatti gerincbántalmak illetve a mellkasi és szív panaszok mára nem létező gondok. Mint minden ritka fajta esetében, a kezdeti szűkös génállomány okozta túlzott mértékű beltenyésztettség előhoz nagyon sok genetikai eredetű deformitást, a munchkinnál ugye a lapos mellkas, illetve a nem megfelelő íveltségű gerincoszlop okozta megnövekedett mellkasi nyomás és ennek okán légzési és szívpanaszok voltak a jellemzőek a tenyésztés első néhány évében. Azonban a tenyésztők két oldalról megközelítve a problémákat, mára teljesen kiküszöbölték ezeket. Egyik oldalról az ezen deformitásokat mutató vérvonalakat kiszelektálták a tenyésztésből, másrészt házimacskák és a fajtaalapítók vérvonalától függetlenül felfedezett hasonlóan megrövidült lábú macskákat vontak be a tenyésztésbe. A munchkinok bő egy évtizede mentesek ezektől a problémáktól. Anno a kanadai szfinx tenyésztése hasonló okok miatt majdnem zsákutcába jutott, csak erre már senki sem emlékszik. Avagy a legfiatalabb csupasz macska fajta, a Hawaiian hairless vagy más néven Kohona is ezzel a gonddal küzd. 1997-ben született az első ilyen cica, mára mindössze 20-25 példányra sikerült növelni a fajta létszámát, ami édeskevés a fajta fennmaradásához. A kohona estében szó szerint véres verejtékes küzdelem folyik a fennmaradásért. A munchkinoknál a sérülésveszély nagyobb mint az átlagos macskánál, tekintettel arra hogy a megrövidült első végtagok ütéstompító hatása jóval kisebb mint egy normál hosszúságú mellső végtagé, ezért magasból leugorva könnyen megsérülhet elsősorban a koponya. Félteni nem kell, nem kedveli a magasból leugrálást, mindegyik munchkin tud magára vigyázni.
Persze a fajtában van két olyan mellékág, amit nem erőltetnek a tenyésztők. Tudni érdemes, hogy a domináns gének ellenére nem minden kölyök rövidlábú az alomban. Születnek non-standard, azaz normális lábhosszúságú kölyök (egyre ritkább, mivel a nem munchkinnal való keresztezés is megritkult mára), születnek rövidlábú kölykök, ezek az úgynevezett standard munchkinok.
Emellett egyre ritkábban, de valóban születnek ügynevezett extra-short munchkinok is, amelyek lába még rövidebb, mint a standard munchkinoké. Ezek már kissé nehézkesen mozognak, és a tisztálkodás is körülményesebb, de egészségileg velük sincs semmi gond. Ám a tenyésztők ezeket a vérvonalakat is kiszelektálják. Jellemző, hogy 2008-ban, egész évben mindössze 2 ilyen kölyköt leltem a tenyészetekben született munchkinok között.
A másik az egyébként nagyon ritka polydactylia, a sokujjúság. Ez a munchkinok esetében meglehetősen ritka, de mégis gyakoribb, mint más fajtáknál. A tenyésztők az ilyen példányokat kivonják a tenyésztésből, ahol többször is előfordul ott az egész vérvonalat kiiktatják. A Polydactyl viszont önálló fajtává vált, az USA-ban többen is foglalkoznak vele. Megjegyzem, hogy a sokujjúság a cicákat egyáltalán nem zavarja, teljesen normális életet élnek.
ETETÉS
Köszönjük Kovács Zoltán segítségét.
|
| Ajánljuk még | |
Hozzászólások