| Az időjárási front hatása 2. |
 Szokott fájni a fejed, amikor valamilyen időjárási front közeleg? Esetleg megint sajog a derekad? Vagy csak nincs kedved semmihez? Kedvencedet hasonló módon megviselik a környezeti változások.
|
| Bővebben... |
| Bonifác új élete |
 Egyszer volt, hol nem volt, egy éjjel a váci kórház mellett a szirénázó mentőautó elütött egy tarka kandúr cicát.
Kegyetlenül rosszul végződött ez a szerelemittas szép májusi nap a kandúrnak. Kitekert pózban feküdt az út közepén, és minden erejével lélegezni próbált. Pedig a délutáni napsütésben még a birodalmában élő cicalányok szépségében gyönyörködött, és azt ellenőrizte, hogy a többi kandúr tiszteletben tartja-e az ő területének határait.
Most meg csak arra tud gondolni, hogy miért nem mozog az addig ruganyos teste, és miért olyan fura minden légvétel. Meg, hogy tompa csönd van. Aztán egyszer csak újra autó közeledését hallotta. A szíve összeszorult, hogy megint azt az erős, fájdalmas ütést kell átélnie, de most valami más történt. Az autó lelassított, a sávokon keresztben megállt, hogy eltorlaszolja az utat a többi jármű elől, és valaki az út közepén fekvő cica fölé hajolt. A piszkos, megtört kandúrnak csak annyi ereje volt, hogy az idegenre nézzen, hogy tekintetével segítséget kérjen.  Egy új élet kezdete
Bonifácot május 5-én találtuk Vácott, a kórháztól nem messze, éjjel az úton. A sürgősségi ügyeletről mentünk éppen hazafelé. Ki tudja miért vettem észre, hiszen az útszakasznak egy tejesen sötét részén feküdt, a sáv közepén kitekeredve. Talán azért, mert már napok óta éreztem, hogy történni fog valami. Pillanatokkal a találkozásunk előtt egy mentőautó rohant a kórház felé. Más forgalom ilyen későn már nem volt. A mikor megláttam, hogy egy feltehetően cica fekszik az út közepén, a biztonság kedvéért keresztbe álltunk a kocsival, hogy megnézzük él-e még, és közben lehetőleg minket se üssenek el. Mikor fölé hajoltam, azért rimánkodtam, „egyben legyen” szegénykém. Csak annyi ereje volt, hogy picit megemelje a fejét, és rám nézzen: „segíts”. Óvatosan felnyaláboltuk. Nem volt idő és lehetőség hosszas gondolkodásra, hogy mivel teszünk a legjobbat, a cica nehezen vett levegőt, és fogalmunk sem volt, milyen sérülései lehetnek.  Kocsiba be, a kamaszaim a hátsó ülésen felügyelték a cicát, és azonnal hívtuk Dr. Varga József állatorvost. Józsi értelemszerűen nem volt boldog a hívásunktól – éjfél előtt nem sokkal – de fogadott minket, és ellátta a cicát. Egy hétig volt kórházi megfigyelés, kezelés alatt, hogy kiderüljön, mi van a nehézlégzés hátterében, és sokktalanítsák. Megtudtuk, hogy valószínűleg házimacska - maine coon szülők gyermeke, és hogy 1 év körüli kandúr. No meg azt is, hogy valószínűleg kerti macska (elég koszos volt), és hogy van gazdája, mert egy rózsaszínű bolhanyakörv volt rajta.  Az életért küzdeni kell
Az elkövetkező fél évben velünk lakott Bonifác. Bár kiragasztottuk a fotóját, és hogy műteni kell, senki nem jelentkezett. Pedig imádni való cica. Hónapokig élt ketrecben, a szobámban, teljesen egymásra hangolódtunk, hiszen a légzési nehézségei miatt nem lehetett műteni, és folyamatosan fájdalomcsillapítót kapott. Lehetőleg a legkisebb mennyiséget. Én pedig egy idő múlva azt is pontosan tudtam, hogy milyen mértékű a fájdalma.  A napi cicamasszírozás, éjszakai ketrectakarítás, hajnali simizés (különben addig nyávogott a szeretgetésért, míg meg nem kapta), sok-sok figyelem, aggódás, a gyógyszerek, és a sok-sok szeretet megtette a hatását, Bonifác meggyógyult.  Májusi balesete után nyár végén már kiengedhettem a ketrecből kis sétára, igaz csak felügyelet mellett. Aztán szeptemberben - ugyan sántikálva, de önállóan közlekedett, és végleg kiköltözött a ketrecből. Mindketten tudtuk, óriási utat tettünk meg a halál torkától.  Bonifácnak már nincs szüksége fájdalomcsillapítókra. Elegáns, szinte uralkodói járásán nem vennéd észre te sem, hogy min ment keresztül. Tökéletesre csiszolódott köztünk az összhang, ám a másik négy macskámmal továbbra sem jöttek ki. És ekkor jött Pásztor Laci. Akivel szerelem volt első látásra.
 Élettársi viszony
– Soha nem volt állatom. Rémképek gyötörtek, hogy vajon mit fog művelni egy magára hagyott macska a lakásomban – mesél az újdonsült gazdi az első napokról.  – Már gondoltam rá, hogy kéne egy cica, tavaly egy macskakiállításon ki is néztem a whiskas cicákat, de aztán meg is feledkeztem róla. Egészen addig, míg Bonifácot meg nem mutattad. Amikor magunkra maradtunk, komolyan féltem, hogy el tudom-e látni, de kisebb nehézségekkel túljutottunk az első napokon. Egy régi kolléganő mindig mesélte, hogy a heti diliház után hazamegy a macskáihoz megnyugodni. Most már értem, miről beszélt. Boni egy hete lakott nálam, amikor a barátaim megjegyezték, hogy mennyivel kiegyensúlyozottabb lettem. Minden introvertált embernek ajánlhatom a macskákat. Bonifác is éli a saját életét, hol itt alszik hol ott, de például amikor leülök dolgozni, ő is odafészkeli magát.  A hálószobába először nem engedtem be, de mindig benyávogta magát. Reggel meg arra ébredek, hogy néz. Jó érzés, hogy ennyire kötődik. Bár néha szó szerint átesek rajta, mert bármerre megyek, ő jön utánam. Az első napok azért is voltak nehezek, mert egyszerűen aggódtam a cicáért. Bebújt az ágy alá, a hűtő mögé, meg ahova éppen tudott, és napokig nem jött elő. (Persze előjött, amikor te már aludtál, hiszen a kaja is fogyott, és az alomba is került némi ajándék! – a szerk.) Aztán amikor 3 nap után végre kijött, úgy éreztem, ez nem lehet véletlen. Executive coachként is mindig vonzottak a nehéz emberek, imádok velük dolgozni, és úgy tűnik ez a macskáknál is bejön.  |
| Ajánljuk még | |
