| Elütötték a macskámat! |
|
Amikor kedvencünket baleset éri, például a kutyát, macskát elüti egy autó, véletlen rácsukjuk az ajtót a papagájra, vagy éppen a tengerimalac huppan egy nagyot az asztal tetejéről, rohanunk az orvoshoz, hogy azonnal segítsen rajta. Szívünk a torkunkban, és legszívesebben félretolnánk mindenkit a váróban, hogy alig pihegő, vérző, törött lábú/szárnyú állatkánkat azonnal lássa az állatorvos.
Én legalábbis így voltam, amikor Riherongy nevű macskámat elütötte egy autó. Rihi (a macska) bágyadtan feküdt a takaróban, épp mint egy rongybaba, a lábából kiálltak a csontvégek, és gyönyörű zöld szemeivel szomorúan nézett valahová a távolba. Egész nap kerestük a lakásból meglógott cicust, és éjfél előtt nem sokkal – amikor megtaláltuk – rohantunk az állatorvosunkhoz, aki mint mindig, ha baj volt, várt minket. Rohanás és reményA rendelőben mások is vártak a sorukra, de nem volt rá szükség, hogy nagy aggodalmunkban bárkit félretoljunk. Az asszisztensek, ahogy megérkeztünk, már el is vitték tőlünk a cicust, hogy az orvosok odabent alaposan átvizsgálják. Röntgen, ultrahang, tapintásos vizsgálatok, vérvétel, infúzió, sokktalanítás… volt a következő órák programja Rihi számára, és persze szoros orvosi megfigyelés. Nekünk pedig otthoni tépelődés, hogy ki engedte kiszökni a lakásból, a reménykedés, hogy nem hal bele a macsek, és a várakozás a reggeli telefonra, hogy mehetünk-e érte. Műtét, de mikor?
Amikor másnap reggel mentünk a macskáért, Rihi jobban volt, a lába bekötve. Józsi – Dr. Varga József állatorvos – elmondta, hogy nyílt törés van a bal hátsó lábán, és a medencéje is eltört. Nincs már belső vérzés, és várhatóan három-négy nap múlva megműti a törött lábat. Furcsa volt, hogy nem operálta meg még az éjjel, hiszen amikor mi törjük el valaminket, azt szinte azonnal „összerakják” az orvosok. De elfogadtuk a döntést és Józsi magyarázatát is. Csakhogy a következő napok azzal teltek, hogy Rihi kúszva-mászva próbált közlekedni a lakásban, és valahogy mindig kihúzta a kötésből a törött lábát, és a seb közepén éktelenkedő sárga csontvég, illetve az önmagában lifegő lábszár látványa sokkoló volt. A folyamatos készenlét mellett, hogy mikor kell azonnal orvoshoz vinni a cicát, azon töprengtünk, vajon tényleg nincs elég jól egy műtéthez? Hiszen eszik, iszik,és a lábát kivéve „tökéletesen működik”. Közben naponta kapta a gyógyszereket, infúziót, minden nap átkötötték a lábát, és rendre készült vérlabor is. Szerencsére.
Jól van. Vagy mégsem? Kiderült, hogy bár a macska viselkedésén semmi baj nem látszott, Rihi szervezete nem pótolja elég gyorsan a baleset során elveszített vért, így rendkívül vérszegény, és emiatt az állatorvosunk hematológus véleményét is kikérte. A műtét tovább halasztva. Folytatódott a rendszeres kötözés, és a kezelések újabbakkal egészültek ki. Az egyetlen kapaszkodónk a bizalmunk volt, hogy jó kezekben van a macskánk. Közben Rihi minden nap újabb galibát talált ki, hogyan is tudná még jobban tönkretenni a saját lábát. Hol az ágy alól kellett kiszedni, ahová egyébként is alig fért be, így a kötésből újra kiráncigálta a lábát. Hol a kanapé mögé passzírozta be magát, ahol persze csak egészen rendkívüli pózban tudta tartani a törött lábát. Hihetetlen küzdés van egy beteg macskában is! Végül a nappaliba, egy nyusziknak való nagy ketrecbe száműztük. (Nem is tartott normálisnak az eladó, amikor megtudta, hogy cicának lesz.) De még így is sokat dolgozott rajta, hogy ha délután már voltunk kötözésen, esetleg egy késő esti újabb tortúrát megint be kelljen iktatni.Nehéz volt átvészelni a három hetet, amíg végre megszületett a döntés: Riherongy jól van, műthető.
Minden jó, ha a vége jó!
A macskánk lába most tele van fémmel, így rögzítették a csontokat. Egyelőre egy nagyméretű ketrecben tölti a napjait, pihenget, kicsit sétál, majd újra pihenget. Aztán kiborít mindenkit, hogy engedjük ki egy kicsit. Persze amint szabadon érzi magát, már lépcsőre mászna, ágyról ugrálna, épp mint minden másik macska. (Csakhogy az összecsavarozott lábával, neki még nem lehet ilyeneket.)Már játszani is van kedve. Sőt, ketrecen keresztül is simán lepofozza a többi, a hogyléte iránt érdeklődő macskánkat, ha éppen úgy hozza hercegnői kedve. Időközben a medencéje is szépen javult. És már nem csak azért hiszem el, hogy várni kellett a műtéttel, mert tökéletesen megbízom az orvosunkban, hanem látom is, milyen sokat változott az elmúlt hónapban a macskám. Olyan, mint régen. Igaz, a fémek még egy darabig a lábában maradnak, de kedves, játékos, és ÉL!
10 dolog amit tudnod kell baleset esetén
Budapestről és Pest megyéből, de szükség esetén bárhonnan. Éjjel-nappal hívható: 70/250 82 80 Perédi Gergely www.allatmentok.hu 0630-5658-521
FONTOS! Az állatmentés ma Magyarországon sajnos még nem ingyenes!
|
| Ajánljuk még | |

.jpg)
.jpg)


































Hozzászólások
Senki nem látta ki ütötte el,de nagyon szeretném tudni hogy megbosszúljam a kicsikémet!! Nagyon hiányzik!!!