| Esélyes ebbé válás |
 Ezzel a címmel indított a FÁBE (Felelős Állatbarátok Egyesülete) és a Rex Kutyaotthon szervezésében létrejött konferencia 2010.04.20-án, kedden. A menhelyi kutyák helyzetére hívták fel a figyelmet. Már a konferencia elején súlyos számokkal kellett szembesülnünk. 2008-ban 20.000 kóbor kutya került gyepmesteri telepekre, 2009-ben pedig már több mint 25.000 eb járt így. Azért jó híreket is hallhattunk, míg 2008-ban az ebek 60%-át kellett elaltatni, ez a szám 2009-re 50%-ra csökkent. A kóbor állatok számának növekedése nehezen akadályozható meg, igazából egyetlen, egész egyszerű lépés lenne az egész, de valahogy itthon erre mégsem képes az állattartók egy része. Sok kutyát még ma sem ivartalanítanak, így akár egy hétköznapi sétáltatás is 4-8 „kéretlen” kiskutya születését jelentheti. Ha azt vesszük, hogy egy átlagos kutyát naponta 3 alkalommal sétáltatnak, képzelhetjük, milyen gyorsan nőhet az utcára került kutyák száma. Szemléltetésképpen nézzük meg, hogy ivaros szukánk és utódai 5 év leforgása alatt hány kiskutyával ajándékozhatnak meg, ha nem vagyunk elég óvatosak. Ha a lehető legkényelmesebb esetet vesszük figyelembe, évenkénti 2 tüzeléssel, és almonként mindössze 3 kiskutyával számolunk, az alábbi eredmény jön ki:
 A 6. év kezdetén 2683 kutyánk lenne. Ugyanezek a számadatok vonatkoznak a kóbor állatokra is. A legsajnálatosabb dolog, hogy általában nem 3, hanem akár kétszer annyi kiskutya is világra jöhet egy szülés alkalmával. Tehát az első védvonalunk, az ivartalanítás. Azok, akik eddig nem gondoltak erre a lehetőségre, és kutyájuk áldott állapotba került nehezen találnak jó gazdát a kutyusoknak. A leendő tulajdonosok többsége szintén nem ivartalanítja az állatot, így a történelem ismétli önmagát, és egyszer elfogynak a rokonok, és ismerősök, akik a kölyköket magukhoz veszik. A többieknél nem tudjuk ellenőrizni, milyen körülmények várnak a kölyökre. Ha valamit megrág, vagy „illetlenül” viselkedik, nem biztos, hogy az lesz az első, hogy szakértőhöz fordulnak, sőt sajnos a legtöbben még egy menhelyig sem vánszorognak el, inkább kiteszik a kutyát valahol az út mentén. Az ő sorsa akkor lesz a legszebb, ha valaki a sok szenvedés után örökbefogadja, és hazaviszi. Ezért is jó dolog, hogy a menhelyeknek van lehetősége ellenőrizni a leendő gazdit, és meg is látogathatják őket a későbbiekben. A szerződés azt is tartalmazza, hogy ha a tőlük elvitt kutyával nem olyan módon bánnak, ahogy egy kutya igen is megérdemli, akkor elkobozhatják az állatot. Ezzel kivédve a további szenvedéseket.  A konferencia során a kutyások megosztották egymással tapasztalataikat, ötleteiket, és jövőbeni terveiket. (Ezekről később részletesen is beszámolunk.) A konferencia egy érdekes momentuma volt, amikor Morvai Noémi (Vigyél Haza Alapítvány) feltette a kérdést, hogy mit gondolunk, milyen az ideális menhely. Az az egy kikötése volt, hogy pénz nem számít. Ez nagy döbbenetet okozott a közönség köreiben, hiszen mindenkinek azzal volt baja, hogyan szerezhetne ilyen természetű erőforrásokat kutyái megmentésére. Volt, aki megpróbált laikus maradni, és azt mondta, hogy olyannak képzeli az ideális menhelyet, ahol minden kutyáról kellően tudnak gondoskodni, és kellően elhelyezni. Másoknak is hasonló véleményei voltak, míg egyvalaki egyszerűen így szólt: ÜRES. Azt hiszem neki van igaza, és kívánom, hogy egyszer elérhessük ezt. |
| Ajánljuk még | |
Hozzászólások