| Az időjárási front hatása 2. |
 Szokott fájni a fejed, amikor valamilyen időjárási front közeleg? Esetleg megint sajog a derekad? Vagy csak nincs kedved semmihez? Kedvencedet hasonló módon megviselik a környezeti változások.
|
| Bővebben... |
| Akik kezdenek ránk hasonlítani... |
 A biológusokat mindig sokat foglalkoztatja az, hogy egy-egy faj külső-belső tulajdonságai, viselkedése miért éppen olyan, mint amilyen.
Különösen érdekes az is, hogy azonos környezetben egymás mellett élő fajok mennyire hasonlítanak egymásra, vagy éppen mennyire különböznek egymástól és a hasonlóságoknak-különbségeknek pontosan mi is az oka. Különböző véletlen események játszottak közre abban, hogy sikerült az ember esetében egy olyan fajt találni, amelynek bizonyos viselkedésformái az analógia viszonyában állnak az emberével. Ennek magyarázata kis kitérőt igényel. Kutatócsoportomnak, még az Etológiai Tanszék megalakulása előtt, volt egy elképzelése, hogy foglakozhatnánk kutyaetológiával, mert bár a kutya az ember legjobb barátja, de akkoriban nagyon kevés etológus foglalkozott a „barátjával”, így ez új területnek ígérkezett. Néhány hónap alatt tekintélyes kutyafalka gyűlt össze az ELTE gödi Biológiai Állomásán és én nagyon hamar rájöttem, hogy a kutyák nemigen hasonlítanak egyik állathoz sem, amelyet az etológusok már tanulmányoztak. A legfőbb különbségnek az látszott, hogy mindegyik kutya két rangsort tartott számon, a kutyákét természetesen, és az emberekét, ami eléggé elképesztő volt számomra. Kiderült az is, hogy a kísérletek tervezésénél nem csak a szokásos körülményeket kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a kutyák éppen milyen viszonyban vannak a kísérletet végző munkatársaimmal, ami a hagyományos módszerek alkalmazását lehetetlenné tette.  Ha szereted kutyád... Egy bonyolultabb kísérletben például, amelyben a kutyáknak egy rakás különböző tárgy közül ki kellett választaniuk egyes személyek kérésére az illető saját tárgyát, kiderült, hogy mindig jól oldják meg a feladatot, ha a tárgyát kérő személy általában kedveli a kutyákat. Ha viszont olyan valaki kérte őket, aki a mindennapok során velük kicsit erélyesebben, határozottabban bánt, akkor mindegyik kutya vitt neki valamit, de sohasem az övét, azt, amit kellett volna. A legelképesztőbb egy fiatal technikus esete volt, akit egy nagyobb kutya megharapott (odakapott, mert az illető rálépett a lábára), és attól kezdve ő kicsit tartott a kutyáktól, aminek a tárgyhozós kísérletben az lett a következménye, hogy ha ő kérte a tárgyát, akkor a nagyobb kutyák nem fogadtak szót neki, el sem indultak, a kisebbek meg felkapták a tárgyát és elszaladtak vele, jó messze, és ott eldobták. Ilyen dolgokat állat ugye nem tesz, gyerekek persze igen, de hogy jön ahhoz egy kutya, hogy úgy viselkedjen, mint egy gyerek? Csányi Vilmos: Az emberi viselkedés című könyvéből (Nők Lapja műhely) |
| Ajánljuk még | |
Hozzászólások