| Az időjárási front hatása 2. |
 Szokott fájni a fejed, amikor valamilyen időjárási front közeleg? Esetleg megint sajog a derekad? Vagy csak nincs kedved semmihez? Kedvencedet hasonló módon megviselik a környezeti változások.
|
| Bővebben... |
| Ha örökbefogadnál egy árva kutyust... |
 Volt már ilyen, de most hetek óta – az állatvédő szervezetek minden erőfeszítése ellenére – folyamatosan teltház van az Illatos úti Ebrendészeti telepen. A telep feladata Budapest közterületeiről begyűjteni a kóbor kutyákat, és átvenni a lakosság megunt kutyáit. 94 férőhelyen kellene megoldani az ebek elhelyezését, és ha már nincs szabad kennel, akkor a régen bent lévő kutyák altatásával kell helyet teremteniük. Először a betegek, viselkedés-zavaros kutyák halnak meg, utána az öregek, aztán a félősek, a "csúnyák", pedig ők semmit nem vétettek, jó kutyák, szeretnék, szolgálnák a gazdájukat, ha lenne rá egy esélyük.
Sajnos nemcsak az Illatos úton van teltház, a vidéki gyepmesteri telepeken és az állatvédő szervezeteknél a helyzet ugyanilyen rossz – ám az állatvédők nem oltják ki a mentett kutyák életét, azonban újakon segíteni nem tudnak. Nem szeretnénk senkit arra buzdítani, hogy felelőtlenül rohanjon kutyát örökbe fogadni, de ha valaki kutyát szeretne, érdemes az Illatos úton körülnéznie! Ha a környezetedben valaki örökbefogadáson gondolkodik, kérjük, irányítsd az Illatos útra vagy az onnan mentő állatvédő szervezetek valamelyikéhez!
Az Illatos úti kutyákról nem tudható, szeretik-e a gyerekeket, macskákat, más kutyákat.
Ha örökbe fogadnál egy kutyát, de szükséges, hogy ismert, „tesztelt” kutya legyen, keresd az Illatos útról egyébként is mentő szervezetek valamelyikét: a Lelenc Kutyamentő Egyesületet, a Kutyasegély-szolgálatot, a Noé Állatotthon Minimenhelyét, illetve az Állat és Ember Egyesületet.
Ha tőlük fogadsz örökbe, az adott szervezet máris újabb kutyát menthet az Illatos útról. Kérjük, kísérd figyelemmel a bekerülő kutyákat a www.illatosut.hu oldalon, hátha sikerül hazajuttatni a szomszéd elkóborolt ebét, vagy megtalálja álmaid kutyáját!
Vigyázz a saját kutyádra, hogy ne szaporítsa a befogott ebek számát!
Készülj fel arra, hogy ha a petárdaszezonban rémülten rohangáló kutyát találsz. Lehetőség szerint helyezd el, míg megtalálod a gazdáját, mert az Illatos úton nem lesz hely! Évek óta nem fordult elő, hogy ilyen teltházzal induljanak neki a petárdaszezonnak.
Ha valaki karácsonyra felelőtlenül meglepetés kiskutyát akar ajándékozni, beszéld le róla, mert abból a kölyökből is megmentendő kutya lehet az ünnepek után!
Információ:
Tenner Anna 06 30 5000 209 Lelenc Kutyamentő Egyesület (OS)
Az alábbi vers a fórumokon járja az útját, egy apró pillantást engedve a gazdátlan kutyák életébe. Olvasd el, meglátod megéri! Hideg van. Reszketek. Fázom.
A hazavezető utat rég nem találom Sötét utcákon bolyongok, remélve, hogy meglelem otthonom. Körülöttem nagy a nyüzsgés, mégsem veti rám senki tekintetét. Jönnek-mennek az emberek, fenyőfát és csomagokat cipelnek. Ismerős ez az izgalom, az ünnepi hangulat, a vigalom. Tavaly nekem is volt benne részem,
s furcsa melegség járta át a szívem, ahogy a masnis dobozból engem kiemelvén, egy bájos gyermekarc mosolygott felém. Akkor még kicsi voltam, szőröm, akár a plüsskutya, ide-oda ugrándoztam, játékosan bolondoztam. De teltek múltak a hónapok s gazdáim szíve tőlem eltávolodott, és ahogy közeledtek az ünnepek, engem ismét dobozba....majd az utcára tettek. Már nem keresem az indokot,
szép lassan tovább kutyagolok, és egyszer csak mit látok?! Hoppá! Hiszen ez az otthonom. Óvatosan benézek az ablakon, amit látok hinni sem akarom: A fenyőfa alatt egy doboz, rajta masnival s előkerül belőle egy újabb kiskutya. Az ablakon keresztül szemébe nézek, próbálom felé sugallni: Gyere velem! De a kölyök jelenleg, játszik a gazdikkal önfeledten. Most értem csak igazán az okot: engem már meguntatok, nem vagyok már plüsskutya, nem ugrálok bohóckodva, CSAK vigyázom álmotokat, CSAK vigyázom házatokat. A látottak után hangot ki nem adok,
csak szomorúan odébbállok, a sötét utcákon tovább bolyongok, remélve, hogy meglelem igaz otthonom. Egy autó gördül mellém, két ember barátságosan közelít felém. Bízva benne, hogy Ők majd szeretnek, mit sem sejtve velük megyek. Majd hosszas autózás után, rács mögött köszönt rám a napvilág. Várakozok hetekig türelemmel, hátha valakinek pont én kellek. De senki rám sem néz,
ha mégis, csak legyint felém: Ez már felnőtt, nekünk nem kell, nekünk csakis kölyökkutya kell. Egy nap kora reggel, fehér köpenyes ember lép kennelembe, majd valamit bead nekem, s furcsán álmos leszek. Mikor újra "ébredek"
sok-sok kutya rohangál körülöttem, játszanak, kergetőznek, önfeledten s bár nem látok sehol embereket, úgy érzem az örök boldogságra leltem. Már egy éve, hogy itt ragadtam,
s ahogy nyílik a mennybolt kapuja, ismerős szempárra leszek figyelmes, s tudom, érzem, amikor az ablakon utoljára benéztem, ezt a szempárt figyeltem. |
| Ajánljuk még | |
Hozzászólások
iszonyúak, kéne csinálni egy olyan börtönt ahol azokat zárják be akik az állatokat kidobják
Ugye milyen humánusak vagyunk?!Ezt a szót
is mi találtuk ki,humanizmus!...és ez bi
zony az a maga teljes valójában,emberköz
pontú világ!Megunni és kidobni az utcára!
Egy 80 körüli tanárnő itt,mivel nem állhatja a szomszéd kutyáját azt tanácsolta tegyék autóba a kutyát,vigyék messzire és dobják ki!Egész életen keresztül tanította a gyerekeket,gondolom
erre is.Azt mondtam neki dühömben,hogy a nénit nagyon szívesen kihajítanám az autóból télvíz idején!(egy órácskára mindenképpen)...verhetjük bottal az ősök
sírját...akik EZT nevelték a kölykeikbe!
Azok meg az övéikbe ugyanúgy....
az utcára lökni,és kalodába zárni vagy nem is tudom milyen kegyetlenséget kitalálni nekik!!