| Mindenkire felugrál a kutyám |
 Akár kölyökkutyát, akár „tanulatlan” felnőttet viszünk haza, miután beilleszkedett a családba, kitörő örömmel köszönt minket. Képzeljük el, hogy kinyitjuk az ajtót, és farok csóválva, ugrabugrálva hív játékra. Szerintem nincs olyan kutyaimádó, aki ne olvadna el egy ilyen kölyökkutya láttán. Ritka az a gazdi, aki ilyenkor nem tovább lép, hanem azonnal lehajol, fogadja a puszikat, és hagyja a felugrálást. Ez pedig így megy heteken, hónapokon át. Aztán a kiskutyánk felnő, és még mindig nyalogat és ugrál. Van amikor örülünk neki, de van amikor nagy bevásárló szatyrokkal érkezünk, vagy drága ruhát veszünk fel. Ekkor már nem olyan örömteli a találkozás. Mivel sokkal könnyebb megelőzni ezt a viselkedést, ezért ha lehetőségünk van, ne is hagyjuk hogy ezt megszokja. A dolog mindenképpen megszüntethető, csak egyre tovább tart, egyre több türelmet kíván. Ha egyszer úgy döntünk, hogy több felugrást nem szeretnénk, akkor maradjunk következetesek, és ezen túl egyszer sem gyengülhetünk el! A viselkedés megszüntethető:
Ezt a játékot a család minden tagjának tartania kell, és akkor többé nem kell félteni a ruhánkat! Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!  |
| Ajánljuk még | |
