| Kutyaélet Szibériában |
 Amikor odakint fagy, süvít a szél, legszívesebben a kutyát is a meleg kályha mellé invitálnánk. Ám sok, a világ más tájain élő kutya csupán enyhe szellőnek venné a mi csontig hatoló mínuszainkat.
El tudod képzelni, hogy amikor mész le a metróba, ott jóllakott kutyák szunyókálnak? Hogy ez lehetetlen? Nos, Budapesten talán, de Oroszországban másképp viszonyulnak az állatokhoz. Moszkvában – de az összes orosz városban is – az üzletek tulajdonosai, a lakosok nem elzavarják, hanem etetik a környéken élő kóbor kutyákat, macskákat. A hideg tél elől például akár a metró állomásokra is behúzódhatnak –mesélt nekünk a kalandjai során látottakról Erdélyi Eszkimó Péter újságíró.
Moszkvában megkéselt egy ilyen kutyát valaki. Szegény állatnak szobrot állítottak, és a helyiek ma is visznek virágot az emlékére. Nagyon állatszeretők arrafelé az emberek.  Szibéria északi részein nincsenek macskák, csak a városokban. A végtelen hómező a kutyák és a rénszarvasok területe. Itt élet-halál kérdés
az állatokkal a tökéletes összhang.  A hómezők kutyái
Ami a szibériai bennszülötteket illeti, ott az állatoknak más életük van, mint amit mi elképzelni tudnánk. A kutyák ott szánhúzók, gyakorlatilag ők az igazi huskyk, csak nem annyira szépek, mint a kitenyésztett állatok. Illetve vannak még a vadászkutyák és a házőrző kutyák. Macskák nincsenek, csak a városokban, ahol ugyanúgy tartják őket, mint nálunk. A legérdekesebb számomra az volt, hogy soha sehol nem láttam, hogy a rénszarvast vagy a kutyát bántották volna. A pásztorok az állataikkal szigorú rend szerint vándorolnak, és sem terelőkutyákat, sem védőkutyákat nem alkalmaznak. A szánhúzó kutyák pedig... Soha nem tapasztaltam, amit az amerikai filmekben láttam, hogy a szán előtt fekvő kutyákat ostorozni kellett volna, hogy induljanak. Ezek alig várták, hogy mehessenek. Lefékezni volt inkább nehéz feladat őket. Fantasztikus élmény volt rénszarvasbőrökbe csomagoltan feküdni a szánon, miközben a kajur, vagyis a szánhajtó torokhangú kiáltása által nógatott kutyák repítenek át a havas pusztaságon. A kajur nem üvöltözik velük, nem bántja őket, ő énekel a kutyáinak, akik így pontosan tudják, hogy mikor kell gyorsan, lassan menniük, vagy éppen balra kanyarodniuk.  A kiskutyák szabadon mozognak, játszanak, csavarognak, hiszen úgyis hazamennek a családjukhoz.
 "Ha a megfelelő kölyköt választod ki, és gyermekkorában hagyod szabadon futkározni, kitűnő húzóállatot nevelhetsz belőle. Tizenhatan akár egy tonnát is képesek elhúzni!"
A szabadság mámora
A kiskutyáknál a legfontosabbnak azt tartják, hogy az állatnak szabadon kell megtapasztalnia világot. Nincsenek megkötve, futkosnak, csavarognak, erősödnek, ismerkednek a világgal, mert amikor üres a pocakjuk, vagy éppen szeretetre éhesek, akkor úgyis odamennek a családhoz. Egyetlen eset van amikor a hómező közepén is ki kell kötni a kutyákat: etetéskor. Ilyenkor ugyanis akár meg is ölhetik egymást ezek az egyébként nagyon jó kapcsolatban lévő kutyák. Nagyon kedvesek egymással, de ha nincs elegendő ennivaló, akkor reggelre akár a leggyengébb társukat is megeszik. De általában halat esznek. Próbálnánk meg itthon hallal etetni egy kutyát! :-) Ők pedig a mínusz 20 fokban is tele voltak energiával, és állandóan mentek volna.  Amíg elég az élelem, nagy a barátság, de az éhezés miatt egymást is képesek megölni.
 Az utálatos nyár
Van egy nagyon rövid időszak az évben, a nyár, amikor nincs hó a tundrán, és így nem használják a szánhúzó kutyákat sem. Ez rettenetes idő a kutyáknak, hiszen komoly fizikai munkához vannak szokva, és most rengeteg a fölös energiájuk. Ilyenkor a gazdáik másfél-két hónapra kikötik őket, hogy épp ne érjék el egymást. Persze ez nem mindig sikerül. Ráadásul, ha tehetik, el is rágják a kötelet a kutyák, és olyankor elmennek szerelmet keresni. Aminek persze nem mindig örülnek a gazdák, mert a legjobb tulajdonságú állatokat akarnák csak szaporítani.   |
| Ajánljuk még | |
