| Csincsilla anatómia 1.rész |
 A csincsillák anatómiájának feltérképezése ma még igencsak gyerekcipőben jár. Az ismeretek főként arra korlátozódnak, hogy a bundatenyészetekben minél kisebb veszteséggel szaporíthassák, tenyészthessék ezeket a puha szőrmókokat.
Mivel a világ nagy részén már betiltották ezeket a telepeket, és a csincsillák házikedvencként vannak nyilvántartva, néhány egyetem és állatklinika megkezdte a kutatásokat a csinek megismerésére. Sorozatunkban ezeket gyűjtjük össze úgy, hogy az orvosi diplomával nem rendelkezők is megértsék, hogyan is működik kedvencük.
 Fogak
A csincsillának az alsó és felső fogsorában egyaránt két metszőfog és nyolc rágófog található. Az általunk megszokott fehér színtől eltérően narancssárgás színű az egészséges csincsilla foga. Ha elkezd kifehéredni az valamilyen tápanyaghiányra utal – legtöbbször kalciumra, de más anyag hiányállapota is okozhatja. A metszőfoguk állandóan nő, ezért folyamatos koptatásra van szükségük. Egyes számítások szerint – ha nem koptatná őket az állat – egy év alatt közel 6 cm-esre nőne a felső, míg az alsó metszőfog hosszabb lenne, mint
2M 2P 2M 2P Ahol M: zápfog, P: előzápfog,
C: szemfog, I: metszőfog (tehát, mint látszik a csincsillának nincs szemfoga)  A csincsillák szinte mindent megrágnak, ez egyrészt a folyamatosan növő metszőfogak koptatásáért van. Célszerű rágófát adni nekik erre a célra. (Arról, hogy milyen fajta fa alkalmas erre, és mit tilos adni, itt találsz információt.)
 Emésztés A csincsilla sok mindenben hasonlít hozzánk, az emésztés során a megrágott táplálék a nyelőcsövön a – kb. 60 ml űrtartalmú egyszerű gyomorba jut – ahonnan a vékonybélbe, majd a vastagbélbe kerül. Nekik is van vakbelük, ám ezt – tőlünk eltérően – a csincsillák „használják”. Itt történik a cellulóz valódi bontása, hogy a szervezet számára hasznosítható, könnyen felszívódó szénhidrát legyen belőle.
Abban is eltér az emésztésünk, hogy a csincsilla mintegy 24 órán át dolgozza fel a táplálékot.
(Érthető a különbség, hiszen növényi anyagok lebontása hosszadalmas folyamat, ám a húsokat is fogyasztó élőlények szervezetében ennyi idő alatt már rothadni kezdene a feldolgozás alatt álló táplálék, és megmérgezné a szervezetet.)
A vakbél után a végbél a végső állomás. Itt formálódik a bélsár. (Náluk így hívjuk a székletet.)
Az egészséges, helyesen táplált csincsilla bélsara sötét zöldes-barnás színű, nem lágy, nagyjából egyforma nagyságú, hengeres formájú, melynek a két vége kissé hegyes. Olyasmi, mint egy nagy rizsszem. (Ha pl. a csincsilla rálép a bélsárra, és az ellapul, akkor túl lágy. Ilyenkor általában a széna túl kevés az állat táplálékában.)
|
| Ajánljuk még | |
Hozzászólások