| Madárpókok |
 A köznyelvben használt nevek, mint a tarantula és a madárpók megnevezést ritkán használjuk helyesen. A tarantula nevű állat az olasz csizma déli részén él. Nevét valószínűleg az élőhelyéhez közel eső Taranto városáról kapta. Ahogy ma is, az ókor idejében is többen féltek a pókoktól. Ugyanakkor a kiszínezett meséknek többen hittek mint ma, és egy emberre ártalmatlan mérgű pókból halálos ellenség lett.
Valamelyik meseterjesztő emberke kitalálta, hogy a halálos marás egyetlen ellenszere, ha veszett módon ugrálni, és futkosni kezdünk. Mivel ez a pókfajta (Lycosa Tarantula) elég gyakori arrafelé, gyakran láthattak a helybeliek furán viselkedő embereket. Annyira hittek a tánc gyógyító erejében, hogy egészen eszméletvesztésükig ropták. Annyi bizonyos, hogy ma is létezik egy tarantella nevű olasz tánc, amit igen hevesen kell járni. Nevük hasonlósága miatt azt is feltételezhetnénk, hogy a sikeresen meggyógyult emberek, önvédelmi táncoktatást tartottak a kíváncsiskodóknak. Egy kevésbé vicces történet szerint a rángatózós táncot a pók marása váltotta ki. Ha a méreg nem is, de az ijedtség biztosan képes lenne erre a mutatványra. Így hát Ázsia, és Amerika pókjait tévesen nevezzük tarantulának. Rájuk ragadt nevüket, vagyis a madárpók megnevezést egy Újvilági kaland alatt készült fotó adta. Azon ugyanis egy hatalmas pók egy madárkából lakmározott. A valóságban ezek a pókok ritkán jutnak madár eleséghez, bár a leesett fiókákat előszeretettel falják fel. Többnyire rovarokkal, gyíkokkal, kisebb kígyókkal, férgekkel és békákkal táplálkoznak. Tartása Fontos már az elején megjegyezni, hogy ezek a pókok magányosan élnek, tehát egy lakóhelyre egyetlen pókot helyezzünk! Terráriumi állat, az összes többi tartási alkalmatosságból megszökik, és néha a számukra készült terkókból is ellóg. (Tartják még befőttes üvegekben, kis korukban pedig műanyag dobozkákban.) Szökésekor azonban nem kell megijedni, fel-alá rohangálva csak ráléphetünk újdonsült kedvencünkre. Általában az ágy alatt, a szekrény mögötti falon, vagy egy nyitott fiókban találhatunk rájuk. Egy ecsettel óvatosan terelgessük vissza a helyére. Sokan azért nem tartanak madárpókot, mert félnek az esetleges marásoktól. Minden hírforrás ami körül vesz minket félelmetes, agresszív jószágoknak állítja be őket, akik direkt üldözőbe vesznek amint alkalmuk adódik rá. Ez azonban nem egészen így van. Néhány faj, esetleg éhes egyed kivételével ezek a pókok nyugodtak, harapásra pedig külön ingerelni kell őket. Ezek az igazán csendes, és színpompás állatkák hosszú ideig, akár 6-12 évig is mozgó műalkotásaink lehetnek. Hiszen egy gyönyörű színes pókica igazi látvány egy otthonban. Mivel természetéből adódóan a legtöbb fajta egy helyben állva várja hogy szájába repüljön a sült galamb, ezért kevés mozgásteret igényelnek. (Természetesen vannak „vándorló” pókfajták is, erről a tulajdonságukról a kereskedésben külön érdeklődjünk. Ha pénztárcánk teheti, nekik nagyobb helyet biztosítsunk.) Vásárláskor fontos szempont, hogy talajlakó, vagy földön élő pókfajt választunk. Nagyon fontos, hogy a talajlakó fajtáknak laposabb, és inkább hosszabb terráriumot válasszunk, magasra érő ágakat ne tegyünk be hozzájuk. Ezek a pókok magasról esve ugyanis könnyen összetörhetik magukat. Nekik a legmegfelelőbb egy olyan tőzeges talaj, amibe könnyen készíthetnek ágyikót. Fontos momentum a búvóhely. Olyat válasszunk, ami nem túl magas, és az alja szabadon van hagyva. Általában a pókok a fák letépett kérge alá szeretik ásni vackukat. A fán lakó pókok ellentétben a földiekkel igen hosszú, és robosztus lábakkal rendelkeznek, amelyek segítik a kapaszkodást, és általuk könnyebben viselik a földet érést. Az ő lakhelyük magasabb legyen, és tartalmazzon kérges ágakat, amikbe könnyen belekapaszkodhat, és beszőheti hintaágyával. (Vannak pókok, akik ezeknek az ágaknak az üregeibe szeretnek bújni. Ezért ha tehetjük, üreges, erősen kérges ágat válasszunk.)  GondozásMivel ezek az állatok többnyire trópusi környezetből származnak, ezért a mi éghajlatunk nem megfelelő számukra. Fontos, hogy picinyke élőhelyén megteremtsünk minden olyan feltételt, ami az otthonára „emlékezteti”. Talán az első dolog ami az eszünkbe jut az esőerdőkről, a gyakori esőzés. Nem fürdetni kell a pókot, mindössze az eső által megteremtett párát igénylik. Ez általában 60-80%-ot jelent. Mivel alacsony páratartalmú környezetben hamar kiszáradnak, fontos hogy szerezzünk be egy páramérő műszert, amit be tudunk tenni a pók lakóhelyére. A megfelelő páratartalmat elérhetjük a terráriumba való víz spriccelésével, és a nyílt vizű itatóval, ami nagyon fontos folyadékforrás pókunknak. A második fontos tényező a meleg. A legtöbb pók 24-28°C-on érzi jól magát. Ezt a hőmérsékletet biztosítanunk kell számukra, hiszen a pókoknak nincs önálló testhőmérséklete, ezért nem megfelelő hőmérsékleten könnyen elpusztul. A kereskedelemben már kaphatóak apró fűthető lapocskák. Ezt a tőzeg alá dugva könnyen szabályozhatjuk a hőmérsékletet. Táplálás Itt találhatunk bizonyítékot arra, hogy mennyire félnek a pókok. A potrohuknál nagyobb állattól menekülnek, és nem támadják meg. Az a zsákmányállat addig lesz benn épségben a terráriumban amíg mi ki nem vesszük. Ezzel azonban sokkoljuk a pókot, és csökkenhet a vadászó kedv is. Ezért nagyon figyeljünk a megfelelő méretű zsákmány kiválasztására! Inkább több kisebb állatot adjunk neki mint egy nagyot. Mi otthon tücskökkel sáskákkal, lárvákkal, és akár molylepkékkel is táplálhatjuk. Etetése általában heti 1-3 alkalommal történjen. Bármilyen zsákmányt is hozunk haza, készüljünk fel arra, hogy lehet hogy pókicánk nem éhes. Ezért célszerű egy befőttes üveget eldugni erre a célra. A tücskök, sáskák, és egyéb rovaroknak gyümölcsöket, zöldségeket adjunk, és permetezéssel biztosítsuk az ivóvizet. Az adagolást egyenként végezzük, ne maradjon élő, vagy elfogyasztatlan holt préda a terráriumban. ( A korábban említett vízről ne feledkezzünk meg, a tálkában mindig legyen egy kis nedű!) Ha kedvet kaptunk eme jószág tartására, már csak egy dolgot kell szem előtt tartanunk. Sajnos nem éppen ölben alvó, simogatást kedvelő lények. Ezért be kell érnünk a látvánnyal. De higgyétek el, hogy megéri. |
| Ajánljuk még | |
Hozzászólások