|
Az elefántok a föld legtermetesebb szárazföldi állatai. Intelligenciájuk, memóriai képességeik ez egész világon híresek.
Talán ennek köszönhetően mindig megtalálják azt a kis tavacskát vagy pocsolyát a száraz évszakokban amik segítenek a túlélésben. Termetüknél fogva útjukat ragadozók csak ritkán keresztezik, szervezett védelmükkel pedig senki sem száll szembe. Ezeknek, és kitűnő étrendjüknek hála igazán magas korra tehetnek szert. Az elefántok fogai a kor előre haladtával egyre csak kopnak és kopnak, majd lassan kihullanak. A fiatalok kemény füveket, ágakat is össze roppantanak velük, de egy öreg példány erre már nem képes.
Ahogy mi emberek is keressük a lágyabb, puha ételeket öregségünkre, az elefántok sincsenek ezzel másképp.
Mivel ők nem rendelkeznek turmix géppel, némileg nehezebb dolguk van. Nekik be kell érni a zsenge hajtásokkal, a nagy víztartalmú, lomha levelekkel. De a száraz szavannán vajon merre akadnak ilyenek? A válasz igen egyszerű; a mocsarakban. Ezért az idős állatok felkeresik ezeket a helyeket, és amíg az ormányuk elér megeszik a zamatos növényeket. Ám nem érnek el minden példányt, és az éhség nagy úr. Lassan egyre beljebb és beljebb merészkednek a sáros csapdába, míg végül súlyuknál fogva szomorú véget érnek a nagy sötétségben.
|
