| Az időjárási front hatása 2. |
 Szokott fájni a fejed, amikor valamilyen időjárási front közeleg? Esetleg megint sajog a derekad? Vagy csak nincs kedved semmihez? Kedvencedet hasonló módon megviselik a környezeti változások.
|
| Bővebben... |
| Szerelem az állatvilágban - másképp |
|
Túláradó Biológia – Az állatok homoszexualitása és a természet sokszínűsége című könyvében Bruce Bagemihl – a British Columbia Egyetem biológusa és kutatója – kimutatja, hogy az állatvilágban megtalálható az emberi szex legtöbb rendhagyónak számító jelensége, így a homoszexualitás is...
A homoszex még gyakoribb is – legalábbis egyes fajoknál –, mint az embernél, viszont valóban ismeretlen jelenség egy igazi perverzió: a meleg állatok kirekesztése... A könyv, amely az állatok közötti homoszexuális szerelem egyfajta kiáltványának tekinthető, kimondja a szentségtörő új tudományos tételt, amelynek lényege, hogy a szex az állatok világában sem csak a fajfenntartást szolgálja, hanem a puszta örömszerzést is, az azonos nemű egyedek közötti erotikus érintkezés pedig nem letérés az evolúció helyes útjáról, hanem bevett gyakorlat. Az állatvilágban legkevesebb 400 faj gyakorolja a homoszexualitást, amely ugyanolyan természetes a számukra, mint az evés, az alvás vagy éppen az utódnemzés. Udvarlás, cirógatás, a maszturbációtól az orális szexen és az anális közösülésen át az élethossziglan tartó stabil és monogám kapcsolatig terjedő szexuális szokások: mindez normálisnak számít, amikor egy hímről és egy nőstényről van szó, abnormális és ritka, sőt a természet tréfája, amikor két azonos nemű teszi ugyanezt.  Legalábbis így gondolták régebben az etológusok és zoológusok, akiknek azonban manapság megváltozóban van a véleményük: a homoszexuális magatartás, mint azt a kutatások növekvő száma bizonyítja, nagyon elterjedt az állatok körében.
Évszázadokon át a tudósok úgy tettek, mintha az állatvilágban nem létezne a homoszexualitás. Nem foglalkoztak a témával merő homofóbiából vagy attól való félelmükben, hogy lebuzizzák őket – állapítja meg könyvében Bruce Bagemihl, a British Columbia Egyetem biológusa és kutatója. Csak amikor 1995. augusztus 1-jén a XXIV. Nemzetközi Etológiai Kongresszus ünnepélyesen törvényes kutatási területté nyilvánította az állati homoszexualitást, kezdtek megváltozni a dolgok és indult számos tereptanulmány. Bagemihl szerint azonban csak a kezdeteknél tartunk, és sok tanulmány hitelét még előítéletek rontják le. A 750 oldalas kötet az első lépés az igazság kimondása útján. A könyv csak dokumentált, tudományos folyóiratokban publikált munkáknak és még ritka, de hiteles tereptanulmányoknak ad helyet. Idő és hely hiányában az elemzés az emlősökre és a madarakra, de így is több mint 300 fajra korlátozódik. ...  Bagemihl elutasítja azt a széles körben elterjedt meggyőződést, hogy a homoszexualitás kizárólag szexet jelent. Hím és hím vagy nőstény és nőstény közötti kapcsolat, mondja, magatartási formák széles spektrumát ölelheti fel, az udvarlástól stabil pár- vagy családi kapcsolat létesítéséig. Az udvarlás és a genitális stimuláció fázisai fajonként változnak. Egyes fajoknál – például az orángutánok, a makákók, a bölények, a zsiráfok között – gyakori a hímek közötti penetráció, míg az orángutánok, a bonobók vagy a delfinek nőstényei ujjukat, klitoriszukat vagy a farkuk végét szokták belehelyezni a partnernő hüvelyébe. A medencetájék és a nemi szervek dörzsölése egyformán elterjedt mind a hím, mind a nőstény majmok, oroszlánok és fókák körében. Ez a szokás előfordul a heteroszexuális kapcsolatokban is olyan fajoknál, amelyekben a hímnek nincs pénisze, mint például sok madárfajnál. A bálnák és delfinek, mind a hímek, mind a nőstények, rendelkeznek egy testüreggel, amely a szaporítószerveket tartalmazza: olykor egy hím egy másik hím üregébe helyezi bele a hímvesszejét. Végül sok faj az orális szexet alkalmazza: a bonobók, az orángutánok, a makákók, a csimpánzok, az antilopok. „Ha bőséges homoszexuális szexet keresel, gondolj a bonobókra, a törpecsimpánzokra. Bárkivel és bármikor csinálják, öreggel és fiatallal, hímmel és nősténnyel” – idézi a könyv Robin Dunbar liverpooli primatológust.  Gyakran alakulnak ki stabil homoszexuális kapcsolatok, amelyek akár monogámmá is válhatnak. Ezek a párok nagy törődéssel nevelik a kicsinyeiket, ha sikerül ilyeneket szerezniük. Egyes sirályfajoknál a nőstény párzik egy hímmel, majd faképnél hagyja, és csak spermadonorként használja. Három faj (ezüstsirály, szürkelúd, Humboldt-pingvin) körében végzett kutatások során élethossziglan tartó exkluzív homoszexuális kötelékeket sikerült megfigyelni: 15 évest a ludaknál és 6 évest a pingvineknél. Az Atlanti-óceánban, a Fernando de Noronha-szigetcsoport környékén élő trópusi delfint (Stenella longirostris) tanulmányozva brazil kutatók mind a hímek, mind a nőstények körében nagy gyakorisággal észlelték az egynemű kapcsolatot, beleértve a hímek közötti orális szexet is. Kétséget kizáró bizonyítást nyert, hogy a párzási időszakon kívüli nemi érintkezések célja a szexuális, illetve az érzelmi örömszerzés. A homoszexualitást széles körben gyakorló tengeri emlősök nagyon képlékeny társadalmi szerkezetben élnek, amelynek nem létezik a zord atyafigurája, a családi kapcsolatok az anya-gyermek viszonyon alapulnak, a csoport döntései demokratikusan történnek, az állatok harmonikusan élnek együtt. A mintegy 2 méterre és 75 kilóra megnövő delfinek különösen lenyűgözték a brazil kutatókat a szexuális aktus közben végzett akrobatikus testmozgásukkal.  A hím zsiráfok szemlátomást nagy élvezetet lelnek a nyakukkal való kölcsönös cirógatásban, de vannak olyan igazi szexuális kapcsolataik is, amelyek az orgazmus elérésével teljesednek be. A juhok között olyannyira elterjedt a homoszexuális kapcsolat, hogy a nőstények gyakran teljesen elutasítják a hímek közeledését és inkább saját nemük tagjait választják szerelmeskedésük tárgyául. Ami „abnormális” a brit biológus szemében, az nem az azonos neműek közötti kapcsolat, hanem az a hallgatás, amellyel a tudósok összeesküvők módjára övezték eddig az állatok homoszexualitását. Hogy pontosan mennyire elterjedt a homoszexualitás az állatoknál, nehéz megmondani. Összességében úgy tűnik, hogy – az emberhez hasonlóan – gyakoribb a hímeknél, mint a nőstényeknél.  Egyes fajoknál, például a delfineknél, csak a hímek körében figyelték meg, míg a puku nevű afrikai antilopfajnál csak a nőstényeket kapták leszbikus szexen. A bonobó majmok körében mindenki gyakorolja a homoszexualitást, a zsiráfoknak és kardszárnyú delfineknek 50 százaléka, az osztrigáknak azonban csak 2-3 százaléka. A kutatók a világon eddig több mint 450 fajnál dokumentálták a homoszexuális magatartását. Ez nem kevés, mert bár több millióra tehető a Földön élő állatfajok száma, a kutatók eddig csak alig 2000 fajt tanulmányoztak alaposan. A párzási idő után nyaranta a rozmárok ezrével gyűlnek össze és vad orgiákban, melyekben a résztvevők száma elérheti az ötvenet is, dörzsölik egymáshoz a testüket. A tanzániai Tarangire Nemzeti Parkban a zsiráfok körében végzett tereptanulmány során, 3200 órányi megfigyelés alatt a kutatók 17 közösülést láttak azonos nemű párok, és csak egyet különnemű párok között. Az eredmény azonban fejtörést okozott maguknak a kutatóknak is, hiszen ugyanezen idő alatt 20 zsiráfbébi született.  Oszaka japán város állatkertje nősténymajmainak csaknem háromnegyede leszbikus lett afölötti elkeseredésében, hogy a velük összezárt hímek csak az éjszakai verekedések iránt mutatnak érdeklődést.
Az oszakai állatkertben öt hónapon át tanulmányozták a nősténymajmok magatartását, és ennek során megállapították, hogy a négyévesnél idősebb 18 majom közül tizenhárman társnőikkel szerelmeskedtek. Az állatok őrzője a jelenséget azzal magyarázta, hogy gyors ütemben vénül a majomház 17 éves vezérhímje.  A hím struccok 1-2 százaléka hagyja, hogy a nőstények petrezselymet áruljanak és inkább a férfibarátságot keresi. Hogy beférkőzzön egy másik strucclegény kegyeibe, a meleg struccfiú látványos dürgőtáncot lejt, melynek során 45 kilométeres sebességgel rohanja meg a vágy tárgyát, hogy aztán a karambol előtt hatalmas porfelhőt keltve fékezzen le. Az üzekedő nagymadár piruetteket lejt, leguggol, ide-oda himbálja a testét, felborzolja a tollát, szárnyával söpri a földet, és úgy nyújtogatja a nyakát, mint egy dugóhúzót. A heteroszexuális udvarlásnál hiányzik ez a káprázatos násztánc, és a szeretkezés is csak alig több mint három percig tart, míg a „férfibarátkozások” 20 percig is elhúzódnak. A „homokos” struccfiú azonban az esetek nagy többségében fölöslegesen strapálja magát szíve csücske előtt, mivel az rendszerint érzéketlenül figyeli, hogyan adja ki magát dürgő társa.  A házassághoz hasonló azonos nemű életközösségek is gyakoriak az állatok birodalmában: a leszbikus ezüstsirályok például többnyire készségesen odaadják magukat a felajzott hímeknek, de a kicsit szívesebben nevelik fel szívük hölgyével. A buzi hattyúpárok sokkal rabiátusabban járnak el: nem ritkán durván elűzik a reménybeli szülőket a fészekről és átveszik az utódok költését és nevelését. A zoológusok gyakran emberi nevet adnak kutatások tárgyának. Így például olvashatunk Titusról és Ahábról, a két gorillahímről, akik a ruandai hegyekben párzanak egymással; Frank, Floyd és Angie delfinekről, akik a floridai vizek lakóiról; Gabe és MoeMiller rozmárokról az indiai tengerekben. Zaire-ban lefilmezték a Kiku nevű bonobónőstényt, aki sokkal gyakrabban szeretkezik egy Halu nevű másik nősténnyel, mint bárki mással a csoportból. Cato és Mola (fekete makákók), Saruta és Oro (japán makákók), Depp és Nice (rhesusmakákók) és Daddy és Jimmy (rákevő makákók) sem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy meghágja egymást. Korzikán elválaszthatatlan egymástól Le Baron és Le Valet, a két hím ázsiai muflon, akárcsak Marian nősténymedve és partnernője, Grizzly a wyomingi hegyekben.  A rotterdami állatkertben egy homoszexuális flamingópár keltett feltűnést azzal, hogy utódot „hozott a világra”. Az állatgondozók megsajnálták a már hosszú évek óta együtt élő és utódok iránt hiába sóvárgó hím madárpárt, és egy megtermékenyített flamingótojást csempésztek a fészkükbe.  A dél-angliai Dorset grófságban egy hím hattyúpár éli tündérmesébe illő romantikus szerelmét a látogatók megütközése és élcelődése közepette. A szárnyasok már hosszú ideje elválaszthatatlanok egymástól, és ugyanúgy járják násztáncukat, mint a hetero párok: aprólékosan kidolgozott, elegáns rituáléban végeznek fejmozgást, szívformára görbítik hosszú nyakukat és csőrükkel „csókolóznak”. A pár végül annyira összemelegedett, hogy közösen rakott szerelmi fészket az abbotsburyi hattyúparkban. A hattyúgondozó szerint a két hím állat pontosan úgy él együtt, mint egy hím-nőstény pár. Amikor egyikük megbetegedett, a másikat is be kellett vinni a betegszobába, mert nem voltak hajlandók elválni egymástól. A pár foggal-körömmel védelmezi privát szféráját, és látták őket, amint csőrükkel durván odébb tuszkolták a közelükbe merészkedő nőstényeket.  A madárvilágban főleg az Aix sponsa kacsánál figyelték meg a jelenséget. E kacsafaj hímjei még a nemi érés után is sokáig, életük hetedik évéig inkább az azonos neműekkel keresik a kapcsolatot, jóllehet már bőségesen rendelkezésükre állnak nőstények. A hullámos papagájoknak olyan nagy igényük van a társra, hogy fogságban még a róluk gondoskodó embert is „letámadják”. Ha két egynemű madarat tesznek egy kalitkába, csak természetes, hogy állandóan csókolóznak és végtelenül gyöngéd közelségben, nyilvánvaló homoszexuális kapcsolatban vannak együtt.  A legmegrögzöttebb homoszexuálisok hírében a 700, túlnyomórészt vegetariánus fajt számláló poloskák állnak, amelyek közül a túlfűtött szexualitású Afrocimex hímek minden útjukba eső fajtársukkal párzanak, nemtől és életkortól függetlenül. Az afrocimex poloskákat a kutatók „dühödten homoszexuálisnak” tartják. Ezek a rovarok az alvás és az étkezés kivételével minden idejüket a szeretkezésnek szentelik. A csillapíthatatlan „baszdühű” hímek megpróbálnak párzani saját fajuk minden egyedével, amely az útjukba kerül. És mivel a populáció 80 százalékban hímekből áll, minimális az esélye annak, hogy egy poloskafiú egy poloskalánnyal találkozzon.  Ausztriában és Izraelben a homoszexuális madárpárokat használják fel a kihalás fenyegette ragadozómadarak szaporítására. A hannoveri állatkert 223 gramm súlyú, pár napos saskeselyű-fiókát adott örökbe egy homoszexuális osztrák keselyűpárnak. A saskeselyű Európa legnagyobb ragadozómadara, szárnya fesztávolsága a három métert is elérheti, de a kipusztulás határán van. Az ausztriai Haringsee-tenyészállomáson Oszkár és „Projektszám 29”, a két hím már hosszabb ideje él élettársi közösségben, és bőven rendelkezik nevelőszülői rutinnal is: két, ugyancsak mostohafiókát már felneveltek. A gondozók kezdetnek két gipsztojást tettek a fészkükbe, majd ezeket kicserélték az időközben megszületett fiókával. A homoszexuális szülők igénybe vétele segít a veszélyeztetett faj megmentésében: ha Oszkár és Projektszám 29 felneveli és szárnyra bocsátja a fiókát, azt majd szabadon engedik az Alpokban. A vér szerinti szülők mindig két tojást raknak, de csak az erősebb fiókát nevelik fel, így a nevelőszülőknek történő örökbeadás szaporítja az életben maradó saskeselyűk számát. Izraelben két hím keselyű éppen a jeruzsálemi bibliai állatkertben lépett frigyre egymással. A gyengéd szálak Dasik és Jehuda, a két fiú fakókeselyű között szövődtek, akik ugyanúgy közösülnek, mint a hagyományos párok, és egy szép napon hozzáláttak a közös otthonteremtéshez is. A zoológusokat elfogta a tudományos kíváncsiság és még tovább szították a homoszexuális vágyat: előbb egy fatojást, majd egy hetero keselyűpártól elcsent valódi tojás csempésztek a szerelmespár fészkébe. A trükk sikerült, a párocska sajátjaként, mintaszülőként nevelte fel a kikelt fiókát.
A nevelésben Dasik inkább az apa szerepét vállalta, és a táplálékról gondoskodott, míg Jehuda anyaként a fészekben maradt, és a kicsivel törődött. A megszületett csibének a zoológusok a Diva nevet adták, nem utolsósorban célzásként Dana International transzszexuális izraeli popsztár sikerdalára. A tudósok inkább a kihalás fenyegette keselyű megmentésére használják fel a homoszexuális madárpárt. A fakókeselyűk egy szezonban egyetlen tojást raknak, de ha azt elveszik tőlük, akkor raknak egy másodikat is. Az első tojást eddig rendszerint inkubátorban keltették ki, és a fiókát emberek nevelték fel, de az így felnőtt keselyűnek beilleszkedési nehézségei vannak a vadonba kikerülve. Az izraeli zoológusok rájöttek, hogy sokkal jobb, ha a fióka homoszexuális szülők között cseperedik fel, mint ha állami gondozottként nőne fel.  Amikor két hím pávián találkozik, udvariassági gesztusként ülepüket fordítják egymás felé. A szexuális felajánlkozást az alacsonyabb rangú egyed végzi a magasabb rangú egyed felé, hogy ily módon férkőzzön be erősebb társa kegyeibe és biztosítsa magának annak védelmét szükség esetére. Vannak majomfajok, amelyekben a tüzelő nőstények bőre élénkvörösre duzzad a genitális nyílás környékén. Az etológusok megállapították, hogy a galléros páviánok, a rozsdás és a zöld kacskakezű majmok körében a hímek bőre is állandóan duzzadt és vörös a hasonló testtájékon, és az üdvözlés jeleként hivalkodva odatartják ülepüket minden más hímnek, amellyel találkoznak. Ez a szexuális szimulálás olykor oly jól sikerül, hogy az üdvözlést fogadó egyed habozás nélkül meghágja a majmot, amely oly kedvesen felajánlotta a hátsóját.  Az állatok homoszexualitásával kapcsolatos végső tabut a Specchio című olasz tudományos hetilap döntötte le 1999. július 31-i számában, a világon elsőként fotósorozatban leplezve le az állatok királyát, amint a legcsekélyebb szégyenérzet nélkül hódol a „görög bűn” örömeinek. A titokban készült pillanatfelvételeken két sörényest látunk békésen heverészni ebéd utáni sziesztájukon a dél-afrikai szavannán. A hím állatok váratlanul felriadnak a szendergésből és kéjsóvár tekintettel méregetik egymást. Enyelegni kezdenek, majd egyikük hanyatt veti magát, a másik pedig magáévá teszi őt, mint egy nőstényt. A legteljesebb egyetértésben végzett és szemlátomást mindkét partnernek örömet okozó szodómia után ezek az állatok, amelyek a hatalom és a férfiasság szimbólumai a vadonban, újra meghitt ölelkezésben lustálkodnak tovább. A szemlátomást kölcsönös beleegyezésen alapuló kapcsolat a vadonban, szabadon élő egyedek között létesült, ezért nehéz lenne azt állítani, hogy természetellenes perverzió. Az olasz lesifotósoknak mindazonáltal nem volt módjuk utánajárni, hogy pillanatnyi nőstényhiány ébresztette-e fel az egymás iránti vágyat a hímekben, vagy pedig egy rögzült nemi orientációjú párral találkoztak a szavannán. Bagemihl szerint azonban fölösleges is firtatni a homoszexualitás okait, amely ugyanúgy a természet szerves része, mint a heteroszexualitás, egyszerűen tudomásul kell venni a létezését. Forrás: itt. |
| Ajánljuk még | |
