| Búcsú Lolától |
.jpg) Az egész elefántcsorda elbúcsúztatta a müncheni Hellabrunn Állatkert napokban elhunyt elefánt bébijét.
A három hónapos Lola vele született szívelégtelenségben szenvedett, amit egy operációval szerettek volna orvosolni, ám az állat az előzetes CT vizsgálat során tüdőembóliát kapott és nem élte túl az életmentő műtétet.
Dr. Andreas Knieriem, az állatkert igazgatója és állatorvosa szerint az is csoda, hogy egyáltalán eddig bírta Lola.
– Az ütőerei annyira elzáródtak, hogy a vér már nem jutott el a tüdőhöz – magyarázta a szakember. Az elefánt bébit visszavitték az állatkertbe, hogy 22 éves mamája, Panang elbúcsúzhasson tőle. A felvételeken látható, ahogy a csorda minden tagja megrendülten megérinti a pici testét. Lola, az aprócska bébi volt az első elefánt, akin szívműtétet hajtottak végre, hogy eltávolítsanak egy vérrögöt. Megdöbbentő, de csak a hetvenes években kezdték elfogadni a szakemberek, hogy az állatoknak is vannak érzelmeik, ám néhányan még ma is, még a videofelvételek láttán is vitatják, hogy valódi búcsú, gyász, szeretet, fájdalom van az állatok szívében. .jpg) Talán az egyik legjelentősebb érzelem, amit az elefántok tanúsítanak, az a gyász. Kutatások kiderítették, hogy az elefántok emlékeznek társukra és gyászolják is őket, néha évekkel a haláluk után is. Sokszor figyelték meg a vadonban, hogy ha egy elefánt egy társ halálának helyszínére ér megáll néhány percre és tart egy néma szünetet. Míg a csontok mellett állnak addig gyakran megérintik a csontokat (soha nem más fajét), megszagolják, elmozdítják őket. Kutatók úgy vélik, ez jelentheti azt, hogy az elefántoknak van valamiféle elképzelésük a halálról. Leírták, hogy anya elefántok, akik elveszítették borjukat, reményvesztetten a csorda mögött haladnak napokon át. Szintén megfigyeltek egy elefánt csordát amint halott társuk körül vigasztalhatatlanul köröznek. Kis idő multán, mikor felismerték a halál tényét, gallyakat és fűcsomókat helyeztek a tetemre. Egy másik kutató megfigyelt egy családot amint egy haldokló vezérnőstényt álltak körül. Megpróbálták agyaraikkal támogatni, és élelmet hordtak neki, majd miután a csorda nagy része tovább állt, egy nőstény és egy borjú ott maradt és talpukkal érintették a halottat. Másik példával szolgálhat 2 indiai elefánt esete, akik a tadzsikisztáni dusambe állatkertjében éltek együtt 27 évig. Az Inga nevű elefánt tüdőgyulladásban halt meg és társa, Inga teteme mellett, térde borult és könnyezett. A gondozók nem tudták elcsalogatni és, mikor a tetemet el akarták szállítani, rájuk támadt. Majd 1 nap múlva miután vége lett a gyásznak engedte, hogy az ápolók elvigyék társa hulláját, sőt még segítséget is nyújtott gondozóinak. Hasonló eset történt 1985-ben colchesteri állatkertben, ahol egy Moto nevű elefánttehén halt meg. Legjobb barátja (Toto) 5 órán át, állt mellette és ormányával bökdöste. Mindeközben senkit nem engedett a közelébe. Majd mintha belenyugodott volna, engedte, hogy elvigyék a tetemet. (Forrás: itt és itt) |
| Ajánljuk még | |
