A méhek teljes életük alatt, több munkakört látnak el; fiatal korukban dolgoznak a kasban, később a kaptáron kívül nektárt és pollent gyűjtenek, ami azt jelenti, hogy az idősebb méhek kapják a család legnehezebb, legtöbb energiát igénylő feladatát.Korábbi kimutatások már bebizonyították, hogy minél tovább vannak ebben a „munkakörben”, annál kevésbé tanulékonyak, míg a kason belül dolgozók teljesítményén nem vettek észre változást. Ricarda Scheiner kollégáival arra volt kíváncsi, hogy a tanulékonyság romlását a méhek kora, a teljesítendő feladat befolyásolja. Kísérleteik során mesterségesen állítottak össze családokat, két-kétezer hasonló korú méh-hel. Tanulékonyságukat a következőképpen tesztelték: A méheknek egy adott ingerre ki kellett nyújtaniuk a szájszervüket, amiért a hála egy csepp cukros víz volt. A kason kívül dolgozóknak tovább tartott megérteni a folyamatot, mint a kason belül dolgozóknak. Ám, ha a gyűjtögetőket kason belüli munkára kényszerítették, javult a teszten elért eredményük. Tehát kimondható, hogy a méhek szociális szerepe inkább meghatározó tanulékonyságuk szempontjából, mint a biológiai koruk. Így hát az is kimondható, hogy a méhek szellemileg megfiatalíthatóak pusztán a munkakörük megváltoztatásával. |
