| Az időjárási front hatása 2. |
 Szokott fájni a fejed, amikor valamilyen időjárási front közeleg? Esetleg megint sajog a derekad? Vagy csak nincs kedved semmihez? Kedvencedet hasonló módon megviselik a környezeti változások.
|
| Bővebben... |
| Szerelemre hívnak a szarvasbikák |
 A dámvad vagy másképp dámszarvas 130 000 évvel ezelőtt majdnem egész Közép-Európában elterjedt volt, de a vadászat az ókortól kezdve a fokozatosan csökkentette a számukat.
Később a rómaiak meghonosították Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban is. Közép-Európába, elsősorban Németországba telepítették be és a római megszállás során vitték be a Nagy-Britanniába. Európában a dámszarvas lett a legelterjedtebb „parkvad”. Később világszerte sokfelé meghonosították mint kedvelt vadászzsákmányt. Így mára vadon élnek dámszarvasok Új-Zélandon, Ausztráliában, Tasmániában, az Egyesült Államokban, Peruban, Chilében, Argentínában, a Dél-afrikai Köztársaságban, Madagaszkáron és Japánban is.
A vadászat miatt a 19. század során eltűnt Görögországból és Észak Afrikában, majd később Szardínián is. Egyre ritkább fajjá válik. A nyitott, parkos területeket, a lombos erdőket kedveli. Testhossza 125–165 cm, farokhossza 16–19 cm, marmagassága 80–110 cm, testsúlya 40-125 kg (bika) és 25–50 kg (tehén). A dámszarvas hosszúra nyúlt, lapátszerű agancsa jelentősen különbözik minden más szarvasétól.
 Mindkét nem felnőttkori bundáján vörösesbarna alapon sorokba rendezett fehér pöttyöket találunk. A világos formáktól kezdve a teljesen fehér alakokig sokféle változat fordul elő. De sötétbarna állatok is vannak, főleg a vadasparkokban tartott dámszarvasok között. Nyáron a szőrzet vékony és sima. Télen a fejtető, a nyak és a fülek barnásszürkék lesznek; a hát és az oldalak feketések; a szőrzet vastag és durva. A fehér állatok egy évszakban sem változtatják meg színüket, és télen csak hosszabb szőrzetükkel tűnnek ki. Néhány szarvas már fiatal korában is sárgás bundát visel, ritkán fekete példányok is előfordulnak. A fartükör fehérrel és feketével keretezett.
A dámszarvas 20-30 évig is élhet. Más szarvasokkal szemben feltűnő a hosszabb farok. A nőstény állatokat könnyű összetéveszteni a pettyes vagy a szikaszarvasokkal.
A dámszarvas csapatokon belül családok vannak, és az üzekedési időszakon (a vadászati szaknyelven barcogás) kívül a bikák csak lazán kapcsolódnak a csoporthoz. Általában legénycsapatokban találjuk őket, melyek az üzekedés kezdetekor oszlanak fel. Napközben az állatok rejtekhelyükön pihennek. Télen erősen korlátozzák a tevékenységüket. Mivel a csapatok egész évben együtt maradnak, ezért többé-kevésbé rokon állatokból állnak. A csapatok között a bikák cserélődnek.  Tápláléka füvekből és lágyszárúakból, fák és cserjék fiatal hajtásaiból, rügyeikből és a leveleikből áll; rostokban kevésbé gazdag, mint a gímszarvas tápláléka. A dámszarvasok üzekedése (barcogás) október eleje – november közepe között zajlik, egy hónappal később, mint a gímszarvasoknál. A bikák csoportjai kora ősszel bomlanak fel, amikor az agancsaikról a barkát (más néven háncs) már letisztították.
 MTI fotók: Kovács Attila
A dámvad párzási, üzekedési időszaka - vadásznyelven barcogása - jellemzően október hónapban zajlik. A párválasztó rítus során - a gímszarvassal ellentétben - a dám tehenek keresik fel az úgynevezett lékekben, azaz a kis helyen csoportosuló dámbikákat, amelyek maguk kaparta teknőkben, jellegzetes hangot hallatva, barcogva versenyeznek a „hölgyek” kegyeiért. A barcogókban előfordulhat, hogy akár 30-50 bika is összesűrűsödik, nem is beszélve az őket kerülgető tehenek, ünők zavarba ejtő forgatagáról. A párválasztás a bikák közötti összecsapásoktól sem mentes, kiváltképpen a zsúfolt részeken. A több héten át tartó strapában a bikák testtömegüknek akár a 25-30 százalékát is elveszthetik. A párzási hang, a barcogás, gurgulázó torokhang. Május végén, június elején ellik meg a nőstények borjaikat, amelyeket a gímszarvashoz hasonlóan gondoznak. Az első napokban a rejtekhelyen hagyja őket az anyjuk. Többhetes szoptatás után áll át a borjú a növényi táplálékra. A borjak pettyes szőrzete többnyire egész életükön át megmarad. A fiatal állat hamarosan csak a méretében különbözik a nőstényektől. A fiatal bikákat többnyire kétéves korukban zavarják el a csapatból, a tehenek azonban általában a szülőcsoportjukban élik le egész életüket.
 |
| Ajánljuk még | |
