| Az időjárási front hatása 2. |
 Szokott fájni a fejed, amikor valamilyen időjárási front közeleg? Esetleg megint sajog a derekad? Vagy csak nincs kedved semmihez? Kedvencedet hasonló módon megviselik a környezeti változások.
|
| Bővebben... |
| Egérvacsora a bagolyóvodában |
 Mintegy harminc bagolyfiókát – a néhány napostól, a pár hetesig – nevelnek a Szegedi Vadaspark Természetvédelmi Mentőközpontjában.
Bár a természetvédelmi mentőközpontba érkező madarak jelentős része elárvult bagolyfióka, így nem szokatlan, ha időnként a nemzeti parkok szakemberei, vagy éppen a segíteni szándékozó állatbarátok megjelennek egy doboznyi fészekaljjal.
Idén azonban igen sok, különböző korú és fajú bagolyfiókát kell felnevelnie az állatkert gondozóinak. A többségük erdei fülesbagoly (Asio otus), de érkezett a mentőközpontba macskabagoly (Strix aluco) és kuvik (Athene noctua) is. Jelenleg tizenkilenc füles-, három macskabagoly és hat kuvikfióka nevelkedik Szegeden. Többségük már önállóan képes táplálkozni, így számukra csak a lakomát – fehér egereket vagy patkányokat – kell föltálalni, de akadnak olyan nagyon fiatal, illetve sérült egyedek, melyeket még etetniük kell a gondozóknak. A bagolyfiókák egészen addig maradnak az állatkertben, míg biztosan meg nem tanulnak repülni, ez akár több hónapba is beletelhet. Ezt követően az állatokat természetes élőhelyükön engedik szabadon. A Természetvédelmi Mentőközpont létesítésének és működtetésének legfőbb célja ugyanis a vadon élő állatok megmentése, az ideiglenesen fogadott állatok mielőbbi visszajuttatása a természetbe. Tavaly a vadasparkban fogadott, segítségre szoruló állatok 60 százaléka vissza is került élőhelyére – közölte a szakember. Szegeden külön gondozó foglalkozik a mentett állatokkal, és az állatorvosi vizsgálatok, beavatkozások is tetemes költséggel járnak. A vadaspark e természetvédelmi tevékenységét jelenleg európai uniós támogatással végzi, egy pályázatnak köszönhetően, amelyet a Kiskunsági Nemzeti Parkkal és a vajdasági Palicsi Állatkerttel közösen nyert el.  Az erdei fülesbagoly (Asio otus) a madarak osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartózó faj. Közép-Európa egyik leggyakoribb bagolyfaja.
Közepes nagyságú bagoly, testhossza 25-37 centiméter, szárnyfesztávolsága 90-100 centiméter, testtömege 220-370 gramm közötti. Jól látható tollfülekkel és nagy , narancsvörös szemekkel rendelkezik. A hím, tojó és a fiatalok hasonló színezetűek. Ragadozó madár. Rágcsálókkal táplálkozik, kedvence a mezei pocok. Ezekre nyílt területeken vadászik. Szétbontott köpetei ezek koponyáival van tele. Havas teleken mindig több madarat, főleg verebeket fog. Lesőhelyről csap le az észrevett zsákmányra, de éjszaka, hallás után is vadászik. Október végén, novemberben kisebb-nagyobb csoportokba verődve, 8–10, de néha akár 80–100 példány is együtt tölti a napot. Nyugodtan pihennek tűlevelűeken, gyakran városok, falvak belterületén álló lucfenyőkön. Ha nem zavarják őket, évről évre felkeresik a helyeket. A hímek párzási időben a nappalt a fészek közelében töltik fákon vagy bokrokon, ahonnan szemmel tudják tartani a fészket is. Néha csupán embermagasságban ül, és ha úgy haladunk el mellette, hogy azt hiszi, nem vettük észre nem repül el, csak nagy szemeivel kíséri minden mozdulatunkat. A telelő csoport a tél végéig, március elejéig marad együtt, majd párokra bomlik. Horgas, éles és hegyes csőre kiváló fegyver. A lábával fogva tartott áldozatát ezzel veri agyon. A táplálék megkeresésében hallása és látása segíti. A költési időszak áprilisban kezdődik, de még májusban is tart, de enyhe teleken a párok már korában kialakulnak. Fészket nem építenek, előszeretettel használják az elhagyatott varjúfészkeket. A hím jelöli ki a területet, de a tojó választja ki az alkalmas fészket. A fészekből akár el is zavarja a tulajdonost. A fészek helye változó, lehet magasan lévő ágakon, vagy alacsony bokrokon is. A fészekaljában 4-6 fehér tojás található, amit március második felében vagy április elején rak le. A fészekalj pusztulása esetén költ később is. Ha bő az élelem, akár 4-6 tojásból is állhat a fészekalj. Ezeken 27-28 napig kotlik a tojó, az eleséget a hím hordja. Késő este azért kijön a fészekből a tollait rendbe szedni. A kikelt fehér pihés apróságokat a tojó melegíti. Az elején csak a hím látja el élelemmel a családot. A fiókák 2 hetes kora után a tojó is vadászik. A fiókák szeme 5–7 nap után nyílik ki. Háromhetesen hagyják el a fészket. Bár még nem tudnak repülni, ugrándoznak, majd este hívó hangjukkal jelzik hollétüket. Egy hónapos koruk után tudnak repülni és szüleik egész önállósodásukig etetik őket. Fiókái fészeklakók. Szigorúan védett madár!!!!  A macskabagoly (Strix aluco) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez és a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj. Nevét alkonyatkor hallható, erőteljes, nyávogásra emlékeztető hangjáról kapta. Alkalmanként előforduló további nevei: fejesbagoly, csikorgó bagoly.
E középméretű bagolyfaj eléggé elterjedt Eurázsia erdeinek legnagyobb részén. A madár testének alsó része világos, sötét csíkokkal, felső része pedig barna vagy szürke. Az elfogadott 11 alfaj között néhányban megvan mindkét színváltozat. Fészkét faodvakba készíti, amelyek a tojásoknak és a fiókáknak védelmet nyújtanak a ragadozókkal szemben. A macskabagoly nem vándorol és igen hevesen védi területét. A fiatalok, miután elhagyják a családi fészket, megfelelő terület keresésére indulnak, melyet életük végéig birtokolnak. Ha ez nem sikerül, akkor éhen halnak.
Ez az éjszakai ragadozó madár elsősorban rágcsálókkal táplálkozik. Általában egy faágon ül, ahonnan áldozatára leselkedik, s miután kiszemelte prédáját, észrevétlenül rászáll. Táplálékát egészben nyeli le. A városokban nagyobb számban fogyaszt madarakat. Látása, az alkalmazkodott hallása és a nesztelen repülése igen nagy segítségére van az éjszakai vadászatban. A macskabagoly a kisebb bagolyfajokat is elkapja, de ő maga is áldozatul eshet a nagyobb ragadozó madaraknak, mint például az uhunak (Bubo bubo) és a héjának (Accipiter gentilis). A vörös róka (Vulpes vulpes) számos fiatal macskabaglyot kap el, mikor azok repülni tanulnak. Habár sokan úgy gondolják, hogy a bagoly éjjeli látása kitűnő, valójában a recehártyája nem érzékenyebb az emberénél. A macskabaglyot inkább az aszimmetrikusan elhelyezkedő fülei segítik a vadászatban. Mivel éjszaka tevékeny, és nyávogásra emlékeztető hangot ad ki, az emberek a macskabaglyot sokáig társították a balszerencsével és a halállal.  A kuvik (Athene noctua) a madarak osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj. Nevét Pallas Athéné ókori görög istennő tiszteletére kapta a nem. A bagoly volt Athéné szent madara. a valódi baglyok közül pedig a kuvik kötődik legszorosabban az emberi lakóhelyekhez. A népnyelv halálmadárnak is nevezi. Ha valahol megszólal, Európában, de még Ausztráliában is több nép hozza összefüggésbe egy ember halálával. (MTI, wikipedia)
Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115! 
|
| Ajánljuk még | |
Hozzászólások